Ezen múlik minden

„Hogy a közpénzügyi kérdések kezelése miképpen mutatja meg a felfogásbeli eltéréseket, arra az elmúlt egy-két évtized magyar belpolitikai történései éppen elég példával szolgáltak. Nem is volt olyan rég, amikor még – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége mellett – az MSZP és az SZDSZ koalíciója határozta meg az ország dolgainak alakulását. Akkoriban a pénzügyek terén valósággal tobzódott a kormányzati kreativitás: csak úgy sorjáztak a megszorítási ötletek, repkedtek az új adókról szóló teóriák. Ha a nemzetközi hitelek nem bizonyultak elegendőnek, fizettek a kisebb és nagyobb hazai cégek, ha onnan már nem volt mit elvonni, jöttek a legálisan dolgozó magánszemélyek, és végül sorra kerültek a nyugdíjasok is. Mindehhez – élükön Gyurcsánnyal – páratlan show-műsort adtak elő a baloldali prominensek, hol azt bizonygatva, hogy nem fog fájni, hol meg azt, hogy fájni fog. Mint kiderült, a rafinált módszerekkel bevasalt pénzekre kizárólag azért volt szükség, hogy a balliberális elit minél tovább hatalomban maradhasson.

A trükkök százait, zsebeik kiforgatását idővel megunták a választópolgárok, a 2010-es politikai változás pedig az adóügyekben is fordulatot hozott. A Fidesz–KDNP-kormány úgy vélte: eljött az ideje annak, hogy azok a szereplők is kellően részt vállaljanak a közös terhek viseléséből, amelyek korábban azt nem tették meg. A hatósági figyelem rövid úton a számla, a nyugta nélkül üzletelő gazdasági résztvevőkre terelődött, előbb a kereskedelem, majd az áruszállítás elektronikus ellenőrzését alakították ki, tavaly óta pedig a vállalkozásoknak be kell küldeniük elektronikusan nagyobb számláik összes adatát az adóhivatalhoz. A következmények magukért beszélnek: valósággal ömlik az adó a kincstárba, miközben a szakmai szervezetek szerint egyre kevesebb a csaló. Bizonyára a feketézés letörése is hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati döntéshozók mára korábban ritkán látott helyzetbe kerültek: szabadon, külső befolyás nélkül határozhatnak nagy horderejű kiadásokról. Az elmúlt években százmilliárdos adócsökkentési programok indultak, emelkedtek az állami szféra fizetései, s bővült a családtámogatási rendszer – a kormányzat világosan állást foglalt arról, mit tart a legfontosabbnak.

A korábbi és a mostani politikai felfogás között világos a különbség: nem mindegy, hogy a pénzt honnan teremti elő az állam és az sem mindegy, mire fordítja. Ám most a kérdés leginkább az, mit hoz a jövő. Annyi bizonyos, hogy a tegnap benyújtott javaslatok szerint a kormány újabb drasztikus intézkedést vezet be a feketézők ellen, ami – az eddigiekből kiindulva – újabb számottevő bevételeket hozhat. Rövidesen kiderül az is, hogy a gazdaság és a családok helyzetének javítását célul kitűző kabinet újabb adócsökkentésről, a gyermekkedvezmény emeléséről, további béremelésről, netán nyugdíjkorrekcióról határoz-e, vagy más módon él anyagi lehetőségeivel.”