Ez már kétfordulós választás

„És sokáig valóban úgy tűnt, mintha a centrális erőtér populista szellemi hordalékára épülő NER-rendszernek nem is volna ellenszere. Így az ellenzék választási összefogásra buzdító kísérleteit a hiábavalóság szinonimájaként kezdték emlegetni. Az első valódi áttörését az idei önkormányzati választás jelentette. Budapestet elvesztette a Fidesz.

A közvélemény-kutatók cáfolják azt a tévhitet, hogy a kormányzat csupán a Borkai-ügynek köszönhette vereségét. Inkább a hatalmi arroganciája, a korrupt parvenük ellenszenves életvitele miatt büntették a választók a Fideszt. Csakhogy az ellenzék »váratlan« sikerének van egy kevéssé ismert dimenziója is, amelyre hiba volna nem fölhívni a közfigyelmet. Mert ha az ellenzék még nem is ébredt tudatára, a NER-rendszer egyik – ha nem legerősebb ellenszerét – a »kétfordulós választásban« megtalálta.

Tényleges visszaállításához persze aligha lesz partner az Orbán-kormány, amely az egyfordulós szisztéma haszonélvezője. Törvényhozó hatalom híján tehát a demokratikus ellenzéknek (egyelőre) be kell érnie az »előválasztással«. Tagadhatatlan: kezdetben igen sok fenntartás fogadta ezt a választás-technikai újítást. Úgy tartották, egy reprezentatív közvélemény-kutatással összevetve nem is állná ki a próbát. Ám mára megváltozott a helyzet: komoly politika versenyelőnyhöz juttatta az előválasztást az a kivételes képessége, hogy alkalmas a választók mozgósítására.”