Édi-bédi komcsik, special edition

„Nekünk azért könnyű dolgunk van. Mi még ismertük a fura T. néniéket, akik a nagyszüleink házában terpeszkedtek, miután beköltöztették őket oda, bele a magántulajdonukba, hisz minek a reakciósoknak annyi szoba. Meg hát pontosan emlékszünk arra a gyomortáji érzésre, amikor hittanra menet M. bácsi nekünk szegezte a kérdést: Hova-hova?, és akkor hatéves zsenge agyunkkal rémülten töprengtünk, vajon erre mi a rendszerkonform válasz. Márpedig ha az embernek még vannak ilyen (vagy jóval ilyenebb) mélyen bevésődött IRL élményei a kommunizmusról, akkor kialakul benne egyfajta zsigeri ellenálló képesség. Egyszerűen nem kíván felszállni erre a volt-már villamosra, köszöni szépen, érkezzen bár trendi lilára avagy zöldre festve. Inkább gyalogol.

Csakhogy. Van itten egy Z generáció. Mire szobatiszta lett, már lassítani se kellett Hegyeshalomnál, mire megtanulta az ábécét, már narancssárga volt az ország – számára a „diktatúra” leginkább egy Indexről ismert töltelékszó, és valami olyasmit jelent művelt értelmiségi nyelven, hogy óegygé.

Mármost. Aki – mazochista indíttatásból – rendszeresen böngészgeti többszörösen átvedlett baloldali politikusok közösségimédia-oldalait, nem tudja nem észrevenni, hogy bizony ezerrel folyik ennek a demokráciába beleszületett jóléti generációnak a célzott, vérprofi ideológiai megrontása. Téged, fiatal, kizsákmányolnak, téged, fiatal, itt elnyomnak, fogd fel, el-nyom-nak, neked, fiatal, figyeld csak meg jól, nincs annyid, mint annak amott, ni, de majd mi, olyan egyenlőt és olyan igazságosat és olyan testvérit, hogy besírsz. Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát!

Márpedig. Amelyik fiatalt a gondos családi nevelés, egy-egy kiváló tanár és az isteni kegyelem szerencsés együttállása be nem olt egy megfelelő vakcinakombóval, amely kellően semlegesíti ezeket a toxinokat, az bizony úgy bekapja ezt az 5G kommunizmust, hogy csak leshetünk.”