Az örök tél vége

„Nekik, a szovjet haláltáborokat megjárt és odaveszett honfitársaink emlékének ajánlotta a Nemzetközi Emmy-díját Gera Marina New Yorkban. Ráadásul mindezt egy szimbolikus napon, november 25-én, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján. Ha létezik történelmi elégtétel, ha vannak még szimbólumok ebben az elvarázstalanított világban, akkor ez az volt.

Egy ritka, kegyelmi pillanat. Ráadásul egyben nagy magyar filmtörténeti pillanat, hisz Gera Marinát első magyar színművészként jelölték a Nemzetközi Emmy-díjra, amit a tévéfilmek Oscarjának tartanak. Ez önmagában is nagy fegyvertény.

Ám Gera Marina diadalt aratott, hisz el is nyerte a legjobb színésznőnek járó díjat. Egy kis csoda történt, hisz magyar történelmi film főszerepéért kapta ezt az elismerést, ráadásul az egész világ előtt, így a sok elhallgatott, ismeretlen emberi történet egyszer csak életre kelt.

Mert ne legyenek illúzióink, a nyugati világ nem ismerte és most sem ismeri a szovjet háborús bűnöket, a megszállt és meggyilkolt emberek tízmilliónak tragikus történetét. Miért is ismerné, hisz ott nagyszabású filmek nem készültek erről, márpedig ebben a században az, amiről nem készül nagy történelmi film, az igazán nem is létezik a világ tudatában.”