Az írástudók fészbukos köztársasága

„Amit Tocqueville megpillantott, alighanem a politika lényegéhez tartozik, és később, a XX. században többen is felfigyeltek erre. Bibó, például, a »túlfeszült lényeglátók« és a »hamis realisták« közötti mély ellentétről írt. Nos, ennek a kettősségnek az öröksége a ma politikájában is jelen van. Csak észre kell vennünk az ugyanazt a teljesen megváltozott körülmények között.

A Greta Thunberg által keltett klímaőrület nem más, mint a »túlfeszült lényeglátás« globalizálódása. Megmutatta ennek az új világnak azt az ijesztő arcát, hogy mivé növeszthető egyetlen eszme a globális médiumok korában. A post-truth világa ez, ahol az igazság új formái alakultak ki annak alapján, hogy a közvélemény formálásában a tények szerepe alárendelődött az érzelmi ráhangolódásnak és a személyes meggyőződéseknek.

De hol érnek be és össze e személyes meggyőződések, hol válnak »közösségi tényekké«? Az internetizált világban, ahol mindenki »írástudóvá« tudott válni és forgalmazhatta a rendről alkotott, átélésre ajánlott eszméit, a hasonló érzelmeknek és lelkesültségeknek olyan kis körei alakultak ki – a véleménybuborékok –, amelyek kizártak minden, a véleménygettóhoz nem illeszkedő érvet. Így az otthonosság nagy élményét adták, de annak árán, hogy megszűnt a kommunikáció a párhuzamos világok, a buborékok között.
Greta Thunberg elkötelezettsége a véleménybuborékok Facebook-os világában növekedett. Egy eszme – vagy inkább: érzelem – kisgömböcéből nőtt naggyá, olyan óriásgömböccé, amely most már a globális politika területére gurult be. Sőt, annak lett nagy hatású terméke. Le lehet ezt egyszerűsíteni ugyan egy 16 éves kislány autizmusára, melyet felelőtlen szülei – talán üzleti mohóságukban – használni engednek, de itt már a globális politikában jelenik meg az a két tartomány, amelyet Tocqueville a demokrácia hajnalán megfigyelt.”