A török barátság hete

„Azt állította Orbán Viktor (a török elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján), hogy az elmúlt napokban nálunk járt Putyin, orosz elnök, a német külügyminiszter, majd most Erdogan, és »ez pontosan az a külpolitika, amelyet szeretnénk a jövőben is folytatni: a Magyarország számára fontos országokkal szoros együttműködésre törekszünk«.

Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán által elképzelt földrajzi háromszögben egyáltalán nem egyforma súlyúak a szereplők, és nem is ugyanolyan viszony fűz bennünket hozzájuk. Elvileg. Ha a magyar miniszterelnök még nem felejtette el, Magyarország az Európai Unió tagja és nem az Eurázsiai Unióé, és bár a Türk Tanácsba bekéredzkedett, az teljesen súlytalan az EU-hoz képest. Ráadásul Oroszország Európa ellenfeleként viselkedik, célja az unió bomlasztása, és most éppen azzal a Törökországgal szövetkezik, amely szintén az EU-t zsarolja. Akkor milyen helyet is nézett ki magának Orbán ebben a háromszögben? Csak nem a Moszkva és Ankara közöttit?

Azt állította ugyancsak Orbán (a Kossuth rádióban), hogy Törökország nélkül nem lehet megállítani a Magyarország és Európa felé tartó migránsáradatot, ezt azonban az ellenzék nem akarja megérteni.

Ezzel szemben a tény az, hogy az ellenzék ezt éppen olyan jól tudja, mint a miniszterelnök, de azt is tudja, hogy ehhez nem szükséges kirívóan szívélyes viszonyt fenntartani a török diktátorral. Ettől ugyanis Erdogan még nyugodtan zsarolhatja az Európai Uniót, amelytől több pénzt akar kicsikarni. Orbán készséges mosolya nem tudja pótolni az euró milliárdokat, ugyanakkor erősíti a török elnök pozícióját Európával szemben. Nem hiszem, hogy Orbán ezt ne értené. Csak nem akarja érteni.”