A kurdok, Rojava és az ökoszocializmus: a túlélés stratégiái

„November 7-én Erdoğan Magyarországra látogat, és fogadni fogja országunk miniszterelnöke is. Az esemény idejére Budapesten tüntetést szerveznek az észak-szíriai Rojavában végrehajtott török agresszió, etnikai tisztogatási kísérlet és ennek magyar kormányzati támogatása ellen tiltakozásul, szolidaritást vállalva az Észak-Szíriai Demokratikus Föderációval. A szervezőkkel jelentős részben egyetértünk, de szükséges a Rojaváról baloldali körökben kialakult kép árnyalása is. Előbb azonban fontos tisztázni, miért fontos Rojava kérdése, és hogy miért kell foglalkoznia ezzel a témával egy alapvetően környezetvédő (habár egyértelműen antikapitalista) oldalnak.

Először is azért, mert a kormányunk dicstelen szerepet vállalt ez ügyben. Európában egyedüli országként nyíltan támogatásáról biztosította Erdoğan katonai akcióját. Szijjártó indoklása szerint azért, mert a török katonai intervenció célja a »menekültek hazatelepítése«, ez pedig magyar érdek. A török kormánypropagandát visszaböfögő külügyminiszternek azonban tudnia kell, hogy a Törökországban élő, nagyrészt szunnita arab menekült nem a mostani török akció által megcélzott területekről származik. Ez a határsáv nagyrészt kurd többségű volt a háború előtt is – Erdoğan fő célja pedig pontosan az, hogy ezeket az etnikai viszonyokat katonai erőszakkal megváltoztassa, megszüntesse az itteni kurd etnikai többséget, és elvágja a szíriai kurdokat a Törökországban élőktől. A 20. század magyar történelméből pedig annyi tanulságot mindenképp le kéne tudnunk vonni, hogy az ilyen jellegű akciók nemzetközi elfogadottsága vagy bátorítása semmiképp sem lehet sem magyar, sem európai érdek. Az Orbán-kormány állásfoglalása tehát cinikus, rövidlátó, ostoba, és rendkívül felelőtlen.

Rojava ezen túl fontos és érdekes azért, mert egy sajátos zöld-baloldali ideológia tükröződik politikai szervezetének alapelveiben. Ezeket jelentős részben Murray Bookchin libertárius municipalista (fogalmilag kissé pontatlanul zöld anarchizmusként is szokták említeni) irányzatából merítették. A deklarált elvek szerint egyszerre cél a kapitalista rendszer meghaladása és a parlamentáris rendszerekkel összefonódott nemzetállamok lebontása kisebb egységekre, illetve a fenntartható gazdaság és társadalom, valamint a nemi esélyegyenlőség megteremtése. Rojava nem államként, hanem helyi közösségek és helyi tanácsok föderációjaként definiálja magát. Ezek mindenképp tiszteletreméltó elvek és célok, megvalósulásuk a környezetpusztító globális kapitalista rendszer alternatíváját jelenthetnék. Nem véletlen, hogy Rojava különösen népszerű a balos európai körökben. Mintha Rojava világító fáklyaként mutatná az utat a globális kapitalizmus és az ökológiai válság sötétjében, mert élő példája (lehetne) annak, hogy igenis lehetséges egy alapvetően más elveken nyugvó rendszer megvalósítása.”