A DK igazán tűrhetné jobban a kritikát

„Miután az a megtiszteltetés ért, hogy a DK revolvermédiája, a Nyugati Fény nevű izé Tamás Gáspár Miklós és Konok Péter mellett említett mint »az erre mindig kapható megmondó-ember kaszt« egyik tagját, akiknek az a bűnük, hogy kifejezték nemtetszésüket amiatt, hogy a DK október 24-én az Európai Parlamentben elhasaltatott egy határozati javaslatot, amely arra szólította volna fel a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a Földközi-tengeren hánykolódó menekültek és egyéb migránsok kimentéséről, arra gondoltam, hogy meghálálom a megelőlegezett bizalmukat és megmondom a véleményem arról, ahogy a DK ezt az ügyet kezelte.

Őszintén meg kell mondanom, hogy a DK-t egy istencsapásának tartom már régóta, az Orbán-rezsim okozta nyomorúságunkon sokat rontó, alapvetően elhibázott politikai vállalkozásnak, amelynek érdemeit elsősorban nem a tavaly ősz óta zajló, a rezsim önbizalmát lassanként erodálni kezdő politikai folyamatokon kell lemérni, ezek ugyanis elsősorban a pártok által túl sokáig magukra hagyott választók öntudatra ébredésének köszönhetők, hanem az ellenzéki politika 2018 áprilisi totális összeomlásig tartó sok-sok éves vergődésén, s nem utolsósorban azon a szerepen, amelyet a pártalapító Gyurcsány Ferenc a 2010 előtti kétblokk-rendszer belülről lebontásában játszott.

Magyarán: ha 2019 őszének relatív ellenzéki sikereit az antiorbánista ellenzékiség áttörésével magyarázhatjuk is, nem szabad egy pillanatig sem elfelejtenünk, hogy ennek az újfajta ellenzékiségnek a kialakulása nem kis részben azért váratott magára ennyit, mert az ellenzék egyik meghatározó szereplője volt a DK. Ez a véleményem nem most alakult ki, nem is valami zsigeri ellenszenv terméke, hanem sok év alatt a magyar politika szorgos megfigyelőjeként, liberális meggyőződésű baloldali választópolgárként szerzett keserű tapasztalataim összegződése.”