1. Leszögezendő: a tegnapi választás a normális demokratikus ügymenet szerint zajlott le, olyan eredménnyel, ami átlagos demokratikus berendezkedésű, kiegyensúlyozottabb pártrendszerű országokban mindennapos esemény. Sok helyen veszített a kormányoldal, sok helyen nyert az ellenzék, az élet megy tovább, és nem tűnik úgy, hogy valahol probléma alakulna ki a hatalomátadás kapcsán.
A NER-t legyőzhetik a mai magyar választási rendszerben.
2. A vasárnapi eredményt lehet meglepőnek nevezni, de valójában nem az. A 2018-as országgyűlési választáson 2 608 086 ember szavazott a Fidesz-KDNP-re, és 2 655 946-en – vagyis a kormánypárti szavazóknál nagyobb számban – a Jobbikra, az MSZP-re, az LMP-re, a DK-ra és a Momentumra összesen. Az idei tavaszi EP-választáson 1 824 220-en szavaztak a Fidesz-KDNP-re, és összesen 1 426 826-en a fenti nagyobb ellenzéki pártokra a különböző listákon. A két nagy tábor tehát a NER utóbbi éveiben is létezett, csak az országgyűlési választási rendszer sajátosságai, illetve a külön indulások miatt az ellenzéki szavazók eddig nem álltak össze egy kormányoldallal versenyképes tömbbé.
3. Ebből következik: az ellenzéki összefogás most már működik, az orbáni rendszerrel elégedetlenek most már minden fintorgást félretéve bárkire leszavaznak, akit eléjük állítanak. Igaz,
ennek a teljes összefogásnak lett egy nagy politikai áldozata: a Jobbik,
annak eredeti arca és harca. E sorok íróját mondjuk egy cseppet sem érdekli a Jobbik lelkisége – jobb lett volna a nemzetnek, ha a Jobbik-sztori soha nem történik meg –, csak tényként rögzítem: ami lelke a Jobbiknak régen volt, azt mostanra kilehelte. Jakab Péter probléma nélkül lehetne a Demokratikus Koalíció fiatal, feltörekvő ökle vagy a Momentum vidéki megmondóembere, gyakorlatilag változtatás nélkül működhetne ott is, fel se tűnne a választóknak. Az ellenzéki összefogás nyertesei – túlélői – tehát a régi baloldal (MSZP és DK), valamint az új liberálisok (Momentum).
4. Budapest a baloldal és a liberálisok fellegvára,
a progresszió újra fellobbanó fáklyája lesz ismét a magyar ugaron,
semmi kétség. Alig várjuk a Demszky-féle körök és rengeteg más régi-új éhes bevonulását a fővárosi és kerületi városházákra. Tarlós kilenc éve lehet, hogy csak egy hosszabban tartó jobbos vezetési közjáték volt ebben az alapvetően balos városban, és most visszatér az alap üzemmód. Viszont Buda ilyen szintű elvesztése egy egyébként nagyon is fejlődő időszak után hatalmas kérdőjel és felkiáltójel lehet egyszerre a Fidesz számára. Budapest újbóli elnyerésére a Fidesznek csak öt év múlva – és valószínűleg egy egészen új politikusi nemzedékkel, új politikával, imázzsal és üzenetekkel – lesz lehetősége, ha nem akarják, hogy egy újabb húszéves baloldali-liberális időszak kezdődjön el a fővárosban.