Új fejezet kezdődött a magyar politikában

1. Leszögezendő: a tegnapi választás a normális demokratikus ügymenet szerint zajlott le, olyan eredménnyel, ami átlagos demokratikus berendezkedésű, kiegyensúlyozottabb pártrendszerű országokban mindennapos esemény. Sok helyen veszített a kormányoldal, sok helyen nyert az ellenzék, az élet megy tovább, és nem tűnik úgy, hogy valahol probléma alakulna ki a hatalomátadás kapcsán.

2. A vasárnapi eredményt lehet meglepőnek nevezni, de valójában nem az. A 2018-as országgyűlési választáson 2 608 086 ember szavazott a Fidesz-KDNP-re, és 2 655 946-en – vagyis a kormánypárti szavazóknál nagyobb számban – a Jobbikra, az MSZP-re, az LMP-re, a DK-ra és a Momentumra összesen. Az idei tavaszi EP-választáson 1 824 220-en szavaztak a Fidesz-KDNP-re, és összesen 1 426 826-en a fenti nagyobb ellenzéki pártokra a különböző listákon. A két nagy tábor tehát a NER utóbbi éveiben is létezett, csak az országgyűlési választási rendszer sajátosságai, illetve a külön indulások miatt az ellenzéki szavazók eddig nem álltak össze egy kormányoldallal versenyképes tömbbé. 

3. Ebből következik: az ellenzéki összefogás most már működik, az orbáni rendszerrel elégedetlenek most már minden fintorgást félretéve bárkire leszavaznak, akit eléjük állítanak. Igaz,

annak eredeti arca és harca. E sorok íróját mondjuk egy cseppet sem érdekli a Jobbik lelkisége – jobb lett volna a nemzetnek, ha a Jobbik-sztori soha nem történik meg –, csak tényként rögzítem: ami lelke a Jobbiknak régen volt, azt mostanra kilehelte. Jakab Péter probléma nélkül lehetne a Demokratikus Koalíció fiatal, feltörekvő ökle vagy a Momentum vidéki megmondóembere, gyakorlatilag változtatás nélkül működhetne ott is, fel se tűnne a választóknak. Az ellenzéki összefogás nyertesei – túlélői – tehát a régi baloldal (MSZP és DK), valamint az új liberálisok (Momentum). 

4. Budapest a baloldal és a liberálisok fellegvára,

semmi kétség. Alig várjuk a Demszky-féle körök és rengeteg más régi-új éhes bevonulását a fővárosi és kerületi városházákra. Tarlós kilenc éve lehet, hogy csak egy hosszabban tartó jobbos vezetési közjáték volt ebben az alapvetően balos városban, és most visszatér az alap üzemmód. Viszont Buda ilyen szintű elvesztése egy egyébként nagyon is fejlődő időszak után hatalmas kérdőjel és felkiáltójel lehet egyszerre a Fidesz számára. Budapest újbóli elnyerésére a Fidesznek csak öt év múlva – és valószínűleg egy egészen új politikusi nemzedékkel, új politikával, imázzsal és üzenetekkel – lesz lehetősége, ha nem akarják, hogy egy újabb húszéves baloldali-liberális időszak kezdődjön el a fővárosban. 

5. A vasárnapi eredmények kapcsán elmondható:

A teljesen monolit narancssárga birodalomban sok évig csak színes foltokként volt itt-ott ellenzéki vezetés, most viszont nagy erővel tért vissza az ellenzék szerte az országban és főleg Budapesten a hatalomba. Miközben szerte a magyar vidéken, kisvárosok hosszú sorában megmaradt a Fidesz előnye, addig a nagyvárosokban és különösen Budapesten felzárkózott az ellenzék a Fidesz mellé – és ez már gyakorlatilag egy egy oldalon álló és a Fidesz-tömbbel sok helyen versenyképes ellenzék. Az ellenzéknek újra meg kell tanulnia városokat, kerületeket vezetni, felelős döntéseket hozni, költségvetéseket alkotni, településeket igazgatni és fejleszteni. A kormányoldalnak újra meg kell tanulnia valódi párbeszédet, együttműködést folytatni, és ha szükséges, értelmes kompromisszumokat kötni az erőre kapott ellenfelekkel. Mostantól sok eddigi működési elvet újra kell gondolnia mindkét félnek, de főleg az eddigi rendszert kiépítő és annak előnyeit élvező kormányoldalnak.

6. A Borkai-ügy és folyományai – eddig –

Köztük olyanokat is, akik a munkájukat jól és tisztességgel végezték, és nem merült fel kétség a magánerkölcseikkel kapcsolatban sem. A dolgok és fejlemények viszont összeérnek, politikusi színvonalra, emberi minőségre pedig a jobboldali, polgári szavazóknak igénye van. A jobboldalon fennen hirdetett morális elvek és a yachton villantott polgármesteri hátsó között feszülő ellentmondás és távolság nagyságrendjére szavakat sem találni. 

7. Végső soron önkormányzati szinten visszatért a versengés a magyar politikába. A verseny jó, a verseny egészséges. Újra edzeni kell, napirendet és életmódot változtatni, kimenni a fényre, aztán a versenypályára, ami mostantól kevésbé lejt egy irányba, és megmérkőzni egymással a nagyközönség színe előtt. Az elmúlt hetek után, amikor is a politikum legmélyebb bugyraiból villantottak fel, khm, elég sok mindent kormányoldali és ellenzéki politikusok, most olyan évek jöhetnek, amikor a két oldal politikusai, képviselői és polgármesterei szakmailag és morálisan is versengeni fognak egymással. Nincs kétségem, hogy az újra erőre kapó politikai versengésben lesznek mocskos fejezetek, derülnek még ki mind a két oldalról súlyos információk. De a választók eddig is figyeltek és ezután is figyelni fognak. Továbbra is sokan lesznek azok – különösen a konzervatív, polgári jobboldalon –, akik elvárják a tisztességet, az emberi minőséget és a kiváló teljesítményt a politikusoktól. Ha a Fidesz jövője a még több borkaiságot hozza magával, akkor levonják majd a következtetést a választói. Ha a Fidesz képes lesz szembenézni a saját borkaiságaival, akkor majd újra több bizalmat kaphat a választóktól.

A legtöbben nem elvakultak, sőt, nagyon is jól látnak a pályán, és miközben ők maguk tisztességesen élnek, addig ugyan illúziók nélkül, de a lehető legtöbb tisztességet várják el a politikusaiktól is. 

A tükör és a válaszút előtt most a Fidesz áll, nem a saját értékrendjükhöz eddig és ezután is ragaszkodó jobboldali, konzervatív polgárok.