Teljesen lenullázta magát az ellenzék

„De melyek is az ellenzék által okozott legnagyobb károk?

Először is az – melyről korábbi írásaimban is szót ejtettem –, hogy az ellenzék, a posztkommunista DK-tól és MSZP-től egészen a Jobbikig, nem demokratikus ellenzék. A demokratikus ellenzéknek ugyanis az az egyik legfontosabb ismérve, hogy a parlamenti választások eredményét elfogadja, tudomásul veszi, hogy nem ő került hatalomra, mert a választók a másik politikai tábornak szavaztak bizalmat.

Nem lázít, nem bomlaszt, nem szaladgál mindennap az utcára tüntetni, nem kelti azt a látszatot, mintha rendkívüli állapotok alakultak volna ki azzal az országban, hogy a nemzeti oldal alakíthatott ismét kormányzatot. Nem megy be sokadszor a köztévé épületébe cirkuszolni és közleményeket beolvastatni, mintha forradalmi állapotok lennének – mert nincsenek azok. Nem bojkottálja és obstruálja a parlament munkáját hétről hétre, nem zülleszti a parlament stílusát és beszédmódját ordenáré megnyilatkozásokkal és bekiabálásokkal, engedetlenségi megmozdulásokkal. Nem beszél ostobaságokat nap mint nap arról, hogy az országban diktatúra van és Orbán egy második Hitler, hogy megszűnt a sajtószabadság (mondják el ezt szabadon százféle médiumban!), hogy az országban éheznek az emberek és nagy a nyomor.

És végül: nem tesz úgy, mintha az önkormányzati választások tétje az Orbán-kormány leváltása lenne.

Tehát úgy viselkedik, ahogyan a demokraták szoktak viselkedni demokráciában. Arra törekszik, hogy hiteles programmal, alternatív elképzelésekkel meggyőzze a választókat arról, hogy legközelebb érdemes lesz rájuk szavazni, mert jobban kormányozhatják ezt az országot, mint a mostaniak. Teszi ezt megfontoltan, higgadtan, okosan érvelve, megalapozottan és hihetően.

De nem, ez az ellenzék hisztérikus, program nélküli, gyűlöli a politikai ellenfelét, és mesterséges pánikot kelt, tehát ez az ellenzék rombolja a demokráciát.”