„A nagy, összetett rendszereket mindig apró hibák döntik romba. Egy-egy »begőzölő« fontos ember, egy rossz helyen rágcsáló kisegér, egy teszt, vagy épp – amiként most a Shell esetében – egy figyelmetlenül jegyzetelő sofőr. Ezek tovagyűrűző hatásaként mindig vétlen százak-ezrek szenvednek hosszabb-rövidebb idő alatt kiheverhető, kisebb-nagyobb károkat.
A mintázat hátborzongatóan hasonló, legyen szó Csernobilról, Paksról, vörösiszapról, vagy épp a Füredi úti Shell-kútról. A nyilvánosság ilyenkor valahogy mindig becsapva érezheti magát. Miután a baj megtörténik, az illetékes még bőven hallgat, amikor innen-onnan már a fél város összerakta, mi a helyzet. Ezt aztán rendre izzadságszagú, öntömjénező közleményekkel igyekeznek... nem is tudom, elfedni, tompítani, ami persze csak olaj a tűzre. Ha ilyenkor esetleg sikerül is egy illetékest telefonvégre kapnom, hamar megtudhatom, hogy csak egy szőrszálhasogató, koszos kis bolsi provokátor vagyok.
És ez baj.
A Füredi úti Shell-kút esete csepp a tengerben. Amikor a – cég által meg nem nevezett – Mol finomítójában a kútra szánt benzint és a gázolajat betöltötték a – szintén meg nem nevezett – Klacska tankautójába, a fuvarozó sofőrje a szállítólevélen felcserélte a rekeszek tartalmát jelölő bejegyzéseket. Ez aztán feltűnés nélkül végighaladt a rendszeren, egészen a gyanútlanul fordítva megtankolt autók motorjáig, amik aztán le is fulladtak. A kúton eleinte megpróbálhatták a szőnyeg alá söpörni a problémát, hisz miután eleinte »csak« a benzin-jelzésű, valójában dízelt tartalmazó fejre érkezett panasz, a gázolaj feliratú oszlopból még egy napig adagolták a benzint, amíg erre is befutott az első jelzés. A körülbelül ezer autót érintő kár megközelítheti a százmilliót.”