Nem célszerűbb-e inkább tömegpszichológiai szempontból elemezni az ostrom és a nyilas terror időszakát?
„Hetvenöt év telt el Budapest ostroma és a fővárosi nyilas terror dühöngése óta. Ideje lenne eddig figyelemre nem méltatott források alapján, új megközelítésben tárgyalni huszadik századi történelmünknek ezt a sötét és zavaros fejezetét. Budapest 1944-45-ös ostroma egyike volt a leghosszabbaknak a második világháború folyamán. Persze, attól is függ, honnan számítjuk az ostrom időszakát. 1944 november 3-tól, amikor az első szovjet páncélos megjelent a főváros határában, vagy december 25-étől, amikor bezárult az ostromgyűrű.
Ha az első dátumból indulunk ki, akkor 102 napig tartott a harc, ha az utóbbiból, akkor 52 napig. Figyelembe kell azonban venni, hogy a németek Szálasi Ferencet és a nyilasokat azért segítették hatalomra 1944 október 15-én, mert Horthy proklamálta Magyarország kilépését a világháborúból, és a szovjet hadsereg már átkelt a Tiszán, és megindult Budapest felé. Vagyis ekkor már küszöbön állt az ostrom, és Hitler az utolsó politikai szövetségesét használta fel, hogy »féken tartsa« a főváros lakóit.
Budapestnél hosszabb ideig ostromolta a szovjet hadsereg Breslaut, Königsberget (77 napig) és Varsót (60 napig). De a magyar főváros volt az egyetlen, melyben több, mint százezer zsidó is átélte az ostromot, részben a Szálasi-kormány által felállított gettóban (mintegy 70 ezren), részben pedig azon kívül, különböző helyeken bujkálva (ezt a számot 30-40 ezerre becsülik). A nácik és a nyilasok a zsidóságot ellenségnek, a szovjet hadsereg szövetségesének tekintették. Propagandájuk ezt már évek óta sulykolta, és a magyar közvélemény jelentő része hitelt adott a bűnbakképző vádaskodásnak.”
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Kár, hogy Kálomista Gábor vagy Rákay Philip nem ért rá leforgatni.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
Mikor lehet jó nemcsak a magyar és a szlovák vezetés, de a két nemzet közötti viszony is? Egy rendkívüli kötet újranyitotta a kérdést, és újra rá kellett döbbenni: a történelem máig ható propagandaértelmezése áll a két szomszéd közé.
Rendhagyó könyvbemutatón derült ki: magukat szlováknak mondó csehek rabolták el és passzolták át a cseheknek társállamként Szlovákiát, akik aztán gyarmatosítóként alaposan ki is fosztották, és össze is ugrasztottak a magyarokkal.
Magyar Péter alsóörsi fórumán jártunk: megdöbbentő Ukrajna-pártiság van jelen a Tisza táborában.
Pár stratégiailag lényegtelen település visszafoglalása után turbófokozatba kapcsolt az ukrán-nyugati propagandagyár, amit a német kancellár vezet.
És nem lapítanak, mint khm.. nyúl a fűben? Igaz?
Az ukrajnai háború kezdete óta a magyar külpolitika az egyik legtöbbet bírált irányt képviseli Európában.
