Ostrompszichózis és nyilas terror

„Hetvenöt év telt el Budapest ostroma és a fővárosi nyilas terror dühöngése óta. Ideje lenne eddig figyelemre nem méltatott források alapján, új megközelítésben tárgyalni huszadik századi történelmünknek ezt a sötét és zavaros fejezetét. Budapest 1944-45-ös ostroma egyike volt a leghosszabbaknak a második világháború folyamán. Persze, attól is függ, honnan számítjuk az ostrom időszakát. 1944 november 3-tól, amikor az első szovjet páncélos megjelent a főváros határában, vagy december 25-étől, amikor bezárult az ostromgyűrű.

Ha az első dátumból indulunk ki, akkor 102 napig tartott a harc, ha az utóbbiból, akkor 52 napig. Figyelembe kell azonban venni, hogy a németek Szálasi Ferencet és a nyilasokat azért segítették hatalomra 1944 október 15-én, mert Horthy proklamálta Magyarország kilépését a világháborúból, és a szovjet hadsereg már átkelt a Tiszán, és megindult Budapest felé. Vagyis ekkor már küszöbön állt az ostrom, és Hitler az utolsó politikai szövetségesét használta fel, hogy »féken tartsa« a főváros lakóit.

Budapestnél hosszabb ideig ostromolta a szovjet hadsereg Breslaut, Königsberget (77 napig) és Varsót (60 napig). De a magyar főváros volt az egyetlen, melyben több, mint százezer zsidó is átélte az ostromot, részben a Szálasi-kormány által felállított gettóban (mintegy 70 ezren), részben pedig azon kívül, különböző helyeken bujkálva (ezt a számot 30-40 ezerre becsülik). A nácik és a nyilasok a zsidóságot ellenségnek, a szovjet hadsereg szövetségesének tekintették. Propagandájuk ezt már évek óta sulykolta, és a magyar közvélemény jelentő része hitelt adott a bűnbakképző vádaskodásnak.”