Mi ez az egészen vad irányba mozdult külpolitika?

„Van egy kérdésem: mit keres a magyar miniszterelnök a Türk Tanács ülésén, a törökül beszélő népek tanácskozásán, a keleti autokratikus hatalmak találkozóján? Mit keres ott Orbán Viktor, aki egy uniós ország vezetője? Mi ez az egészen vad irányba mozdult külpolitika (bocsánat: külgazdaság-politika), amibe belefér a véres török offenzíva melletti kiállás, a közös európai álláspont nyílt megtagadása? A magyar miniszterelnök konkrétan egy olyan társaságban feszít büszkén, amelyben egy dolog a közös: az emberi méltóság, a kisebbségi jogok és az uniós alapértékek semmibe vétele.

Azzal, hogy Orbán Viktor kormánya az agresszor Törökország mellé állt a kurd kérdésben, nemcsak a szövetségeseit árulta el, de a bűnösök oldalára állt. Mert hiába vette át a kormány a hivatalos török propagandaszöveget arról, hogy Törökország a menekültkérdés megoldásán fáradozik — az igazság az, hogy Orbán Viktor nyíltan asszisztál egy etnikai tisztogatáshoz és lakosságcseréhez, ártatlan civilek halálához és emberek otthonaikból való elüldözéséhez. Teszi ezt egy keresztény államférfi szerepében tetszelegve. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, vállalhatatlan és Magyarország nevében ezt nem teheti, mert rengetegen vagyunk, akik a legmélyebb felháborodással figyeljük, mit művelnek az ország vezetői.

És még egy: a magyar kormány a törökök melletti kiállásával túllépett az »érdekalapú« külpolitikán. Ez már értékalapú külpolitika, csak épp az illiberális értékek alapján áll. Mint tudjuk, illiberális érték a »bajtársiasság«, az, hogy akkor is kiállunk a »bajtársunk« mellett, ha az épp alapvető emberi normákat sért. A Türk Tanács ülésén való részvétel és a sűrű kézfogások már nem a gazdasági érdekekről szólnak, hiszen a keleti nyitás egy gazdasági kudarc. A törökök melletti kiállás már nem arról szól, hogy mi csak üzletelni akarunk, de nem oktatunk ki senkit emberi jogokból. Ez már nyílt, politikai elköteleződés a török hatalmi érdekek mellett. A »hatalomért mindent« elv igenlése.”