Leszámolás egy mítosszal: hogyan győzött Izrael a függetlenségi háborúban?

„1948-ban az arab oldalon a fegyverzet meglehetősen egységes volt, az utánpótlás pedig biztosított, ezzel szemben Izrael teljesen szedett-vetett fegyverzettel rendelkezett. Van egy közkeletű vélekedés, főként a szélsőjobbon, hogy Izrael Állam kizárólag a mögötte álló »mértéktelen« amerikai támogatásnak, nem utolsósorban az amerikai fegyvereknek köszönheti katonai sikereit, és hogy a »zsidók« ezek nélkül a fegyverek nélkül sehol, semmire sem mennének.

A valós helyzet azonban az, hogy ha áttekintjük a Cáhál (Cvá Háhágáná Lejiszráél, Izraeli Védelmi Erők) fegyverkezésének történetét az arab-izraeli háborúk kontextusában, kimutatható, hogy a hatnapos háborúig egyáltalán nem hangsúlyos az amerikai támogatás, katonailag még kevésbé, mint politikailag. A háborúkban használt izraeli haditechnikát vizsgálva pedig az látható, hogy a fenti vélekedés igencsak messze áll az igazságtól. Az igazság az, hogy Izrael fennállásának első húsz évében elsősorban saját katonáinak magasabb kiképzettségi szintjében, a jobb és jobban alkalmazott harcmodornak, nem utolsósorban pedig erősebb motiváltságának köszönhette győzelmeit.

A késő hatvanas évekig részben »sufni-tuningolt«, de másodvonalbeli, lényegesen elavultabb fegyverzettel harcolt, mint arab ellenfelei, akik mögött a Szovjetunió nemcsak a részükre szállított akkori legmodernebb haditechnikával, hanem politikailag is ott állt, sőt, bizonyos esetekben a harcokban is részt vett. Azt fontos elmondani, hogy az 1970-es évek közepéig, az elektronikus hadviselés, a precíziós, modernebb fegyverrendszerek megjelenéséig a Szovjetunióban fejlesztett haditechnikai eszközök nem maradtak el a nyugati fegyverektől, egyes jellemzőikben, bizonyos képességeikben meg is haladták azokat.

Eltekintve a különféle összecsapásoktól a brit mandátum fennállásának idején, Izrael első háborúját gyakorlatilag létezése napjától vívta arab szomszédjaival. David Ben Gurion 1948. május 14-én kiáltotta ki Izrael Állam függetlenségét, a fiatal országnak pedig már másnap Egyiptom, Szíria, Transzjordánia, Irak, Libanon, Szaúd-Arábia, Jemen és a fedajín szabadcsapatok egyesített erőivel kellett szembenéznie. Az ellenfél minden tekintetben erősebb volt, de ez az erőfölény elsősorban papíron bizonyult igaznak. Már itt megmutatkozott, hogy a jobb kiképzés, jobb harcmodor és az erős motiváció – a túlélésért való küzdelem – képesek ellensúlyozni a haditechnika és az élőerő terén mutatkozó súlyos hátrányt.”