Előrehozott kormányzás

„Valójában nem tudhatjuk, hogy Karácsony és csapata fel van-e készülve azokra a mérhetetlen feladatokra, arra a hatalmas felelősségre, amit a nyakába vett ezzel a győzelemmel.

Az LMP, aminek annak idején prominense volt, nem volt felkészülve, pedig akkor sokkal kisebb volt mind a lehetőség, mind a tét. Annak a történetnek nagyon rossz vége lett. Remélhetőleg – a rendszerkritikai oldal és annak céljainak szempontjából – most máshogy végződik a történet.

Véleményem szerint négy területen vár Karácsonyra és csapatára sorsdöntő feladat – és anélkül, hogy ünneprontó lennék: lehet, hogy ezek nehezebbek lesznek, mint legyőzni Tarlós Istvánt.

1. Megújulás: megtörni az ellenzéki érdekcsoportok és háttéralkuk rendszerét, elindítani a létező pártok megújulását, anélkül, hogy az összefogás taktikai fegyverét feláldoznák.
2. Intellektuális innováció: megtörni a hegemón helyzetben lévő liberális gondolatok egyeduralmát és felépíteni egy rendszerkritikai alapú Orbán-ellenes gondolkodásmódot és értelmiségi-kulturális-politikai hátországot.
3. Budapest felpezsdítése: Megteremteni egy olyan széles társadalmi bázist, amelynek kapcsolata a politikával a civil részvételen, a döntésekbe történő bevonáson, a pluralizmuson, a szolidaritáson és az autonóm szereplők sokszínűségén alapul.
4. Országos alternatíva: meg kell oldani azt a feladatot – amit Zugló vezetése során nem sikerült teljesen – hogy egy „kisebb” egység vezetésével kikristályosodjanak azok a keretek, amelyek szükségesek egy „nagyobb” egység vezetéséhez. Vagyis Budapestről kell megszervezni azt az alternatívát, amely képes elérni a vidéki Magyarország ingerküszöbét és támogatását a kormányzati médiadömping ellenére is.

A helyzet ezekkel kapcsolatban annyiban változott meg 2010-hez képest, amikor az LMP rendszerkritikai (öko)pártként bekerült a parlamentbe, hogy míg akkor hasonló célokat elsősorban politikai mozgalomként lehetett (volna) kitűzni – most földi halandó számára beláthatatlan erőforrások állnak rendelkezésre mindehhez. Karácsony noteszében most bizonyára hirtelen megszaporodnak majd az előjegyzett találkozók. Az ellenzék túlnyerte magát, a pozíciók, intézményi státuszok, források sokaságáért elindul a tülekedés. Nem elég, hogy a Párbeszéd főpolgármesterének támogatása már eleve a „régi balliberális oldal” több szereplőjétől is függ majd (olyanoktól, akiket jól megismert Zuglóban), de nyakába kapta a főváros intézményeinek és cégeinek összes belső harcát is vasárnap. Végül a kormánnyal is számtalan vérre menő összecsapás várható az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a nagy beruházások vagy  klímavédelem kérdéseiben.

Meggyőződésem, hogy ezekben a harcokban csak úgy tud majd erőt mutatni, ha kiépíti saját mozgalmi, intellektuális és politikai hálózatait. Ha megtalálja azokat a civil, értelmiségi, szakmai és politikai szövetségeseit, akikben megbízhat.”