Eddig vagy nem hittem, vagy nem akartam hinni.
„Csúnya vége lesz. Eddig vagy nem hittem, vagy nem akartam hinni.
Iszonyatos ez a kampány. Ennyi disznóságot, mocskot még soha nem tapasztaltam. Szűgyig tapos a mocsokban a rendőrség, az ügyészség, rejtett, titkos felvételek sokasága kering, korrupció és ronda privát jelenetek bizonyítékai árasztanak el mindent. Koholmányok és hitelesnek tűnő hírek útvesztőiben kellene eligazodnunk. Lehetetlen feladat.
Pedig ez »csak« egy önkormányzati választás. Mi lesz, amikor majd egy parlamenti választás előtt fogja érezni a Fidesz a vesztét?
Pokoli évek jönnek. Az elfajzott brigantiknak semmi sem lesz drága. Semmi se lesz szent.
Nehéz időszak vár ránk. De túl leszünk majd rajta. És azért kell dolgozni, hogy mi ne vesszünk el emberként ebben a süppedő mocsokban.
Aztán majd jön egy jobb világ.”
A jelenség nemcsak kínos, de unalmas és tökéletesen érdektelen is lenne, ha nem az országunk vezetésének cseréjét szabták volna feladatul az arcpirító hazugságok és önfényezés nagymesterére.
Érdekes. Eddig nem az ment, hogy a magyar miniszterelnök egy elszigetelődött, jelentéktelen nulla?
Gyanúsan sok, a korábbi ellenzék által már bedobott ötletet találni a Tisza Párt tárházában, ami talán nem is meglepő annak fényében, hogy kik bukkannak fel a pártelnök körül.
A Beatrice frontembere nem először ment neki a fiatal előadónak.
Az amerikai elnök úgy látja, orosz kollégája szívesen átvenné az irányítást Ukrajna felett, ha nem ő lenne az elnök.
Az ellenzéki „szakértőnek” persze fel sem tűnik, hogy Brüsszel a magyar ellenzéki pártokkal összejátszva pénzzel zsarolja az országot.
Az idei augusztus 20-i tűzijáték történetében felbukkant az áruló Orseolo Péter figurája is. Magyar Péter pedig nem bírta ki, és klaviatúrát ragadott.
Szent István utódja a németeknek árusította volna ki az országot.
