Az ellenzéki konglomerátum nem kormányképes

„Hogyan értékeli a helyhatósági választások eredményét?

Most úgy tűnik, hogy az ellenzék akár le is győzheti a Fideszt 2022-ben, ám ettől még ez a konglomerátum nem kormányképes. Megjegyzem: Orbán Viktornak nem elhanyagolható felelőssége van abban, hogy létrejött ez az O1G-koalíció, miután 2016-tól minden eszközzel egybetolta az ellenzéki pártokat. Visszaállt a 2009 előtti kétosztatú szerkezet, s a magam részéről például tudomásul vettem, hogy arra a politikai stratégiára, amit képviseltem és arra a rendszerkritikus politikára, amit magaménak vallok, jelen pillanatban nincsen tér, így 2017 tavaszán felhagytam a pártpolitizálással, és ebben nem is hiszem, hogy változás lesz 2022-ig. Az eredmény annyiban nem lepett meg, hogy eleve két szélsőséges forgatókönyvet tartottam reálisnak, nem hittem köztes eredményben. A megvalósult opció szerint az ellenzék tábora képes együtt szavazni, és áttörést érnek el. Mindenképpen fontos fejlemény, hogy igazolódott: Magyarországon demokrácia van, a kormánypropaganda nem mindenható és a Fidesz legyőzhető szabad választáson. A voksolás kimenetele mindazonáltal hordoz kockázatokat a kormányoldal és az ellenzék számára egyaránt.

Az ellenzéket érintő kockázatok sokak számára meglepőnek hangozhatnak: az összefogás észrevehetően önbizalmat nyert az október 13-i szerepléséből.

Több szempontból is korai pezsgőt durrogtatni az ellenzéki oldalon. Egyrészt a Fidesz szavazóbázisa nem süllyedt a kritikus kétmillió fő alá – amely bizonyára kormányváltást eredményezne 2022-ben –, hanem a megyei listákon, a megyei jogú városok polgármestereire és a főpolgármesterre leadott összesített voksok darabszámában és százalékos arányában egyaránt növelni tudta a támogatottságát 2014 őszéhez képest. Ezzel szemben az ellenzékben 2014-hez képest – akár külön-külön, akár az összefogást nézzük – hatalmas mértékű szervezeti leépülés ment végbe.

Csak átmenetinek bizonyulhat a mostani sikerük, ha – ahogyan most – 2022-ben is teljes egyéni választókörzetekből szervezeti értelemben hiányozni fognak az ellenzéki pártok. Orbán számszakilag azért tudott győzelmet hirdetni a választás estéjén, mert a másik oldal eleve kevesebb jelöltet küldött csatába. Az összefogás és a megújulás közötti egyensúlyozásban az eredmények mintha az utóbbi felé billentették volna a képzeletbeli mérleget.

Mit ért ezalatt?

Az ellenzék nagy győztesei nem vagy csak kevéssé köthetőek a 2010 előtti kurzushoz. Ide sorolom ­például Karácsony Gergelyt és a momentumos, valamint a jobbikos polgármestereket. Ha volt párt, amelyik májushoz képest növekedni tudott azokban a körzetekben, ahol önállóan indult, az a Jobbik. Mikroszkopikus metszetben pedig, ahol az LMP egyedül szerzett mandátumot – Kispesten, Kőbányán és Pécsett –, ott duplázni is tudott májushoz képest. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Fidesz azokban a megyékben – Borsodban, Hevesben és Komáromban – ért el szignifikánsan jobb listás eredményeket májushoz képest, ahol közös listán indult az ellenzék. Ez a jelzés arra figyelmeztet: nem biztos, hogy az ellenzéki választók egy emberként hajlandók rehabilitálni a 2010 előtti elitet.

Pedig úgy tűnik, hogy az ellenzék sikeresen emelte gyakorlatilag országgyűlési választássá az önkormányzati voksolást, hiszen 2006 ősze óta ez az egyetlen sikerként is kommunikálható eredményük.

Ez valóban így van, de egy további kockázati tényező lehet mindkét blokk számára, hogy a választókat nem érdekelte a teljesítmény, a program, hanem inkább Orbán Viktor elleni tiltakozásukat juttatták kifejezésre a szavazólapon. Így számos rátermett és komoly eredményeket felmutatni képes polgármester esett áldozatul ennek a logikának, tehát Tarlós Istvánnak és számos kerületi elöljárónak nem a rosszul végzett munkája miatt kell távoznia, hiszen jó városvezetőkről volt szó. Ez a tendencia teljesen kiszámíthatatlanná teheti a választásokat. Egyre inkább irracionális alapon dönthetnek a szavazók, és azon mehet a verseny, hogy a migránsokkal való riogatás vagy Orbán Viktor diabolizálása gerjeszt-e nagyobb indulatokat. A lebutított kormánypropaganda kitermelte a maga ellenpárját. Továbbá egy 2022-es ellenzéki győzelem esetén hatalmas választói nyomás lehet a teljesen heterogén új kormányzó tömbön, hogy mindenben a szöges ellentétét tegye annak, mint amit a Fidesz-kormány tett. Ennek kormányváltás helyett törés lehet az eredménye.”