Az angolna

„Eddig is az volt a benyomásom, hogy Karácsony Gergely, mondjuk úgy, képlékeny ember, arra kanyarítja a meggyőződését, amerre leginkább támogató visszajelzést kap. Igazi politikai angolna, megfoghatatlan, a legkeményebb szorításból is kicsusszan. Ma mond valamit, holnap az ellenkezőjét, és megmagyarázza, hogy előtte is ugyanazt mondta.

Még be sem iktatták a főpolgármesteri tisztségbe, máris megkezdte a kicsusszanást a kampányígéreteiből, persze annak a látszatával, mintha betartaná őket.

Itt van például a Liget-projekt. A kampányában egyértelműen ígéretet tett rá, hogy leállítja – ami persze bődületes ostobaság volna, de az ellenzéki szavazói ezt akarták hallani. Gyakorló polgármesterként természetesen korában is tudta, hogy érvényes építési engedély, megkötött szerződések, előrehaladott kivitelezés mellett erre semmiféle lehetősége nincs. Most mégis úgy tesz, mintha betartaná az ígéretét, mondván, hogy új építési engedélyeket a főváros a ligetbe nem ad ki. Csakhogy ezt senki nem is kéri. Karácsony mégis a kampányígéret betartásaként árulja a nemlétező kérelmek leendő elutasítását.

Az iskolás gyerekek ingyen utaztatása. Tudta erről is, hogy képtelenség, de most jön az egy éves korhatár-emeléssel, mintha ennek bármi jelentősége volna. Pontosan tudható, hogy a további ingyenes utazási korhatár-emelést azzal az indoklással nem fogja meglépni, hogy a kormány nem ad pénzt, ő szeretné, de a gonosz Orbán nem engedi. Amit ígért, nem teljesíti, de megmagyarázza, hogy miért nem.

Klíma-vészhelyzet, édes istenem! A politikai angolnaság iskolapéldája, abszolút megfoghatatlan, viszont olyannak látszik, mintha mondott volna valamit.”