Addig cinikuskodott Varadkar a Brexit körül, míg sarokba nem szorította magát

„Az ír határ kérdése csak 2017 júniusában vált toxikussá, amikor May elveszítette a többségét és a DUP-tól vált függővé, és amikor Varadkar lépett Kenny helyébe [az ír kormány élén]. Brüsszel azzal emelte a tétet, hogy hamisan elkezdett »az ír határellenőrzés visszaállításának elkerülhetetlenségére« utalni, amennyiben Nagy-Britannia nem marad a vámunió tagja. Ez ellehetetlenítené, hogy az Egyesült Királyság globális kereskedelmi megállapodásokat kössön, miközben arra kötelezne bennünket, hogy évente fontmilliárdokat fizessünk Brüsszelnek az EU közös külső vámtarifájának köszönhetően. 

Hivatalba lépésekor Varadkar megvétózta a közvetlen brit-ír együttműködést. A népszerűsége növekedni kezdett - a »brit-bashing« szavazatokat hoz, a kisebbségi Fine Gael-kormány vezetőjeként pedig szüksége volt a támogatásokra. Azóta a Sinn Fein és a saját helyettese, Simon Coveney arra kényszerítik, hogy még tovább feszítse a húrt. 

Most, hogy ennyire besétált a sűrűjébe, a tapasztalatlan Taoiseach hazai mozgástere teljesen beszűkült – pedig a rugalmasság és a backstop lazítása a rendezetlen kilépés elkerüléséért Írország érdekében állna. 

Írország és az Egyesült Királyság között heti egymilliárd euró értékben zajlik a kereskedelem, minden tizedik munkahely ennek köszönheti a létét. Az ír nyers- és építőanyagexport körülbelül 55%-a Nagy-Britanniába irányul, a marhahúsexport felével egyetemben. Az ír áruexport háromötöde Nagy-Britanniát használja »földi hídként«, átkel az Ír-tengeren, hogy aztán a déli és keleti brit kikötőkből induljon az EU és a világ piacai felé. 

Nincs még egy olyan ország, amely annyit profitálhatna az EU-Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodásból, mint Írország. Egy rendezetlen Brexit komoly logisztikai kihívásokat jelent. John McGrane, az ír kereskedelmi kamara vezetője okkal ideges a no deal miatt.”