A konszolidáció szükségessége

„Orbán Viktor is tisztában van azzal, hogy az Európai Unió meghatározó személyiségei csupán akkor hajlandóak nyomást gyakorolni kormányára a magyar demokrácia védelmében, ha hazánk társadalma is lépéseket tesz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megdöntése felé. Láss csodát, a Fidesz-KDNP látványos fővárosi veresége után Angela Merkel hangneme is mennyire megváltozott! A kancellár asszony, aki az emlékezetes Páneurópai Piknik közelmúltbéli évfordulóján még szót sem ejtett vendéglátója demokráciarombolásáról, a minap már megint arról beszélt, hogy az uniós támogatások folyósítását jogállami kritériumok teljesítéséhez kötné.

Miniszterelnökünk azt is tudja, hogy Tarlós bukása több mint szimbolikus; ahogyan Erdogannak is komoly fejfájást okoz Isztambul elvesztése. Az iszlamista török diktátor megteheti persze, hogy belföldi népszerűségének erodálódását egy kurdok elleni agresszióval próbálja megállítani. Orbánnak ez nem opció, holott más tekintetben Ankara és Budapest helyzete hasonló. A NATO tudniillik szemlátomást nem készült fel arra az esetre, ha Törökországban a kemalista tradíciók ellenében autokratikus fordulat történik, s az európai értékközösség sem találta meg eddig az orbáni »illiberalizmus« ellenszerét.

Nyilvánvaló az eddigiekből, hogy mind bel-, mind külpolitikai szempontból lényegesen rosszabbra fordult október 13-án Orbán Viktor helyzete. Hatalma meghosszabbítása érdekében a kormányfőnek éppúgy a konszolidáció eszközéhez kell nyúlnia, ahogyan Ferenc József és Kádár tette egykoron.”