A Brexit-kór fenomenológiája

„»A Brexit-kór közben egyre csak szedi áldozatait. Ha a nyájas olvasó nem tudná, »minden harmadikunk Brexit-szorongásban szenved«– állapította meg legutóbbi tanulmányában a Brit Lelki Tanácsadási és Pszichiátriai Társaság. Azon pedig nincs mit csodálkozni, hogy számos úgynevezett szakértő és terapeuta nem szeretett volna kimaradni a »Brexit-kór«-mozgalomból. Az már szentigaz, hogy nehéz nem megbetegedni, ha az ember elolvassa az Elle cikkét, amely már címében ezt hirdeti: »A Brexit-szorongás leküzdésének kilenc módszere – két pszichológus ajánlása«. Ha egyszer az alcímekben ilyesmit olvasni: »A Brexit-szorongás – hogy gondoskodjunk lelki egészségünkről politikai zűrzavar idején«, nem csoda, hogy egyes olvasók politikai csalódásukat lelkibetegséggé értelmezik át.

A lelki problémákkal küzdő serdülőkorúaknak efféle tanácsokat adni korántsem érték- és hatássemleges eljárás. Azt sugallja, hogy ha a Brexittől nem beteg az illető, akkor valami baja van. Más szóval: segítőkész jótanácsnak álcázott politikai üzenettel van dolgunk. Az Elle cikke, amely a Brexit-szorongás elleni kilenc eljárást taglalja, feltételezi, hogy ha az olvasó serdülőkorú, akkor a Brexit alaposan felzaklatta idegrendszerét. A Brexit-kiváltotta lelkibetegségekkel kapcsolatos aggályokat terjesztő kiadványok akarva-akaratlanul arra ösztönzik az embereket, hogy betegedjenek meg.

A politikai életre roncsoló hatással van, ha a politikai problémákat egészségügyinek állítják be. Az ilyesmi ugyanis abból indul ki, hogy az emberekből hiányzik a szellemi képesség és a lelkierő ahhoz, hogy feldolgozzák a kellemetlen eseményeket és a vereséget.”