Vállalatirányítás helyett globális kormányzás?

„A hazai sajtóban szinte visszhangtalan maradt a 181 amerikai vállalat által augusztus 19-én elfogadott dokumentum, amelyben a vezérigazgatók újradefiniálták a vállalat, mint gazdasági intézmény célját. A Business Roundtable 1978 óta rendszeresen nyilatkozatokat fogad el a vállalatirányítás alapelveiről, így a közzétételben nincs is semmi meglepő. A dokumentum mégis megér néhány mondatot, hiszen az amerikai vállalatvezetők nem kevesebbre vállalkoztak nyilatkozatukban, minthogy a  jövőben egy »minden amerikait szolgáló gazdaság« megteremtése érdekében fognak tevékenykedni, cégüket pedig úgy fogják irányítani, hogy mind az ügyfeleik, mind a beszállítóik, mind az alkalmazottak, mind a részvényesek érdekét egyaránt kiszolgálják.

Nemesnek tűnő célok, de a magunk részéről nem tudunk dermesztőbbet elképzelni a megvalósulásuknál. A szép szavak mögött ugyanis korlátlan hatalmi ambíciók rajzolódnak ki. Figyelmesen olvasva a nyilatkozatot világossá válik, hogy a szöveget jegyző 181 multinacionális vállalat valójában a globális kormányzás programját hirdeti meg, és az állam szerepére jelentkezik be. A vállalatok egy új világrendet akarnak kialakítani: új gazdaságról beszélnek, amely minden amerikait szolgál, amely segíti a közösségeket.

Nézzük végig, hol hibázik a dolog!

1. Ezek a multinacionális cégek nem csak az Egyesült Államokban működnek, hanem az egész világon jelen vannak. A nyilatkozatban vállalt áldásos tevékenységükkel mégis csak az amerikaiakat kívánják szolgálni. Hogy is van ez? Nyilvánvaló képtelenség, hogy egy multi teljesen más üzletpolitikát folytasson A és B országban, hiszen működésük egyik alapelve az univerzalitás.  Az, hogy ennek ellenére kizárólag az Egyesült Államok gazdaságáról és lakosságáról írnak, mindössze annyit jelent, hogy első körben egy pilot projektben gondolkoznak.

2. Az emberiség története során egyetlen rendszer sem állította azt magáról, hogy az összes ember érdekét szolgálná. Még a világtörténet leghazugabb rendszerének kiszolgálói, a kommunisták is bevallották: vannak csoportok (osztályok), amelyeket preferálnak, és vannak olyanok, amelyeket el akarnak nyomni. Az amerikai multik terve tehát nem több egy nevetséges utópiánál, hiszen még a törpök élete sem csak játék és mese.

3. Joggal merül fel a kérdés: mi lesz a demokráciával? A demokráciának, úgy tűnik, annyi. Arra keresztet vethetünk. Ezek a vállalatok ugyanis senkit sem kérdeztek meg arról, hogy elfogadják-e őket a világ vezetőinek. A társasági és a fogyasztói jog pedig nem arra lett kitalálva, hogy azokon keresztül demokráciát játsszunk.”