Teljesítmény nélkül semmi sem megy!

„– Vannak olyan nem anyagi erőforrások, amelyek motivációt jelenthetnek ezeknek az embereknek az otthonmaradásra?

– Magyarországnak ebben nehéz és érzékeny nemzetközi helyzetben ott lehet nagy szerepe, hogy átállíthatja a váltókat, illetőleg paradigmaváltást segíthet és készíthet elő. Pozitívan kell diszkriminálni bizonyos társadalmi csoportokat, például a keresztényeket – mert vannak, akiket jobban üldöznek, és vannak, akiket kevésbé. Közvetlenül kell tárgyalnunk a helyi közösségek vezetőivel, akik valóban meg tudják mondani, hogy mi áll érdekében az adott közösségnek – ezeknek a társadalmaknak a többsége valójában még mindig törzsi jellegű, így ha egy vezetővel megállapodsz, minden rendben, de ha nem, akkor semmi sem lesz rendben. Nem szabad kritikátlanul támogatni azoknak a nemzetközi szervezeteknek a munkáját, akiket hagyományosan támogatunk, mert noha sok fontos és jó dolgot csinálnak, bizonyos tevékenységeik nem a helyben maradást, hanem a vándorlás megszervezését segítik – gondoljunk csak az ENSZ migrációs paktumjára. Sokszor azt tapasztalom, hogy a legtöbb nemzetközi szervezet célja kimerül abban, hogy életben tartsa a segítségre szoruló embereket, de perspektívaadásra már nem jut erőforrás. A legtöbb menekülttáborban jól szervezik az életet, rendben mennek a mindennapok, de hiányzik az egész mögül a kiút. Egy menekülttábori életnek átmeneti jellege van, tragédia, ha ez változatlanná csontosodott. A mi programunk viszont pont arra épül, hogy abban nyújtunk támogatást, ami a szülőföldön való hosszú távú maradás perspektívájához kell. Az igények persze különbözőek. Valaki azt mondja, iskolára van szükség, valaki szerint kórházra, valakinek elég, ha segítünk visszaépíteni a lerombolt házát, valaki pedig azt kéri, hogy az ifjaknak nyújtsunk oktatási lehetőséget. Eddig ez a program működőképesnek tűnik, és több tízezer ember szülőföldön maradását tudtuk támogatni.

– Ez a váltók átállítása?

– Igen, Magyarország szerepe nem az, hogy több tízmillió ember vándorlását megállítsa, hanem hogy egy nemzetközi paradigmaváltásban legyen katalizáló erő. A cél, hogy az összes többi ország – főképp azok, amelyek jelentős humanitárius kiadásokra fordítható büdzsével rendelkeznek – is ugyanezzel a logikával működjön. Ezért fontos a visegrádiakkal, az USA-val és a Vatikánnal az e téren kialakult együttműködés. Egy fecske nem csinál nyarat, de meggyőzheti a többi fecskét, akik együtt már mindenre képesek.

– Szóval a világ végére is elmész terepmunkára, ez nem egy megúszós megközelítés! Csak mert ma leginkább az a jellemző a fiatal generációra, hogy kikerülve az egyetemről azonnal csak szereplésre, szép öltönyre, sok pénzre vágynak és a kevés munka a prioritás. Így is, úgy is lehet? Mit gondolsz?

– Kétféle felfogás van. Az egyikben az ember a politikát tekinti célnak, a másikban viszont csupán csak eszköznek. Én úgy szocializálódtam ebben a közegben, amit ma jobboldalnak nevezünk, hogy azokat értékelik, akik nem a politikáért akarnak sikeresek lenni, nem az a céljuk, hanem akik úgy gondolják, hogy a politikát egy hasznos és célravezető ügyért kell csinálni, és ezt az ügyet kell előrevinni. Bármilyen pozíciót vagy felkérést kap az ember, a politika csak egy eszköz és egy lehetőség arra, hogy a kitűzött célt előrébb mozdítsuk. Teljesítmény nélkül semmi sem megy, ez minden generáció számára vastörvény!”