Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Magyarország szerepe nem az, hogy több tízmillió ember vándorlását megállítsa, hanem hogy egy nemzetközi paradigmaváltásban legyen katalizáló erő. Interjú.
„– Vannak olyan nem anyagi erőforrások, amelyek motivációt jelenthetnek ezeknek az embereknek az otthonmaradásra?
– Magyarországnak ebben nehéz és érzékeny nemzetközi helyzetben ott lehet nagy szerepe, hogy átállíthatja a váltókat, illetőleg paradigmaváltást segíthet és készíthet elő. Pozitívan kell diszkriminálni bizonyos társadalmi csoportokat, például a keresztényeket – mert vannak, akiket jobban üldöznek, és vannak, akiket kevésbé. Közvetlenül kell tárgyalnunk a helyi közösségek vezetőivel, akik valóban meg tudják mondani, hogy mi áll érdekében az adott közösségnek – ezeknek a társadalmaknak a többsége valójában még mindig törzsi jellegű, így ha egy vezetővel megállapodsz, minden rendben, de ha nem, akkor semmi sem lesz rendben. Nem szabad kritikátlanul támogatni azoknak a nemzetközi szervezeteknek a munkáját, akiket hagyományosan támogatunk, mert noha sok fontos és jó dolgot csinálnak, bizonyos tevékenységeik nem a helyben maradást, hanem a vándorlás megszervezését segítik – gondoljunk csak az ENSZ migrációs paktumjára. Sokszor azt tapasztalom, hogy a legtöbb nemzetközi szervezet célja kimerül abban, hogy életben tartsa a segítségre szoruló embereket, de perspektívaadásra már nem jut erőforrás. A legtöbb menekülttáborban jól szervezik az életet, rendben mennek a mindennapok, de hiányzik az egész mögül a kiút. Egy menekülttábori életnek átmeneti jellege van, tragédia, ha ez változatlanná csontosodott. A mi programunk viszont pont arra épül, hogy abban nyújtunk támogatást, ami a szülőföldön való hosszú távú maradás perspektívájához kell. Az igények persze különbözőek. Valaki azt mondja, iskolára van szükség, valaki szerint kórházra, valakinek elég, ha segítünk visszaépíteni a lerombolt házát, valaki pedig azt kéri, hogy az ifjaknak nyújtsunk oktatási lehetőséget. Eddig ez a program működőképesnek tűnik, és több tízezer ember szülőföldön maradását tudtuk támogatni.
– Ez a váltók átállítása?
– Igen, Magyarország szerepe nem az, hogy több tízmillió ember vándorlását megállítsa, hanem hogy egy nemzetközi paradigmaváltásban legyen katalizáló erő. A cél, hogy az összes többi ország – főképp azok, amelyek jelentős humanitárius kiadásokra fordítható büdzsével rendelkeznek – is ugyanezzel a logikával működjön. Ezért fontos a visegrádiakkal, az USA-val és a Vatikánnal az e téren kialakult együttműködés. Egy fecske nem csinál nyarat, de meggyőzheti a többi fecskét, akik együtt már mindenre képesek.
– Szóval a világ végére is elmész terepmunkára, ez nem egy megúszós megközelítés! Csak mert ma leginkább az a jellemző a fiatal generációra, hogy kikerülve az egyetemről azonnal csak szereplésre, szép öltönyre, sok pénzre vágynak és a kevés munka a prioritás. Így is, úgy is lehet? Mit gondolsz?
– Kétféle felfogás van. Az egyikben az ember a politikát tekinti célnak, a másikban viszont csupán csak eszköznek. Én úgy szocializálódtam ebben a közegben, amit ma jobboldalnak nevezünk, hogy azokat értékelik, akik nem a politikáért akarnak sikeresek lenni, nem az a céljuk, hanem akik úgy gondolják, hogy a politikát egy hasznos és célravezető ügyért kell csinálni, és ezt az ügyet kell előrevinni. Bármilyen pozíciót vagy felkérést kap az ember, a politika csak egy eszköz és egy lehetőség arra, hogy a kitűzött célt előrébb mozdítsuk. Teljesítmény nélkül semmi sem megy, ez minden generáció számára vastörvény!”