Tarlós ordibálása az orbáni kommunikáció kvintesszenciája

„Aki ezen a felvételen nevetni kezdett először annak is az arcára fagyott a mosoly, amikor látta, hogy elpattant egy húr és Tarlós épp ékes bizonyságát adja annak, hogy maga alatt valónak gondolja, megveti a politikai ellenfelét. A fidesz gyűlöletkeltő, a dehumanizáló, saját programjáról viszont semmit mondó plakátjai sejlettek fel az elmebaj ködéből ezekben a felejthetetlen pillanatokban.

Például a budapesti Fidesz kampány »nem kell a cirkusz« felirata neonfényben, miközben egy kontrollvesztett bohóc hadonászott egy bömbivel, gyakorlatilag beszédképtelenül abból a táborból, amely az inkriminált kampányt megrendeli. Ezzel pedig nem csupán arról adott bizonyságot Tarlós, hogy a politikai ellenfeleit nézi le, de a választókat is.

Ez pedig olyan elfajulása a dolgoknak, olyan torzulása a hatalmi szenvedélynek, hogy a pozíciójánál adódó, s bizonyos helyzetekben jogosnak gondolható öntudata is pökhendiségnek látszik. Az ilyesmi szinte biztosan tévedések és hibák sorát vonja maga után.

Nincs visszaút. Azt még talán el lehet játszani, hogy a hazugságok stresszében megromlott egészségüket az ellenzéken kérik számon. Néhányan már meg is sajnálták Tarlóst, hiszen idős ember szegény. Csakhogy a politikai közszereplés azzal jár, hogy néha számot kell adni róla, mit végzett az ember. És, hogy ez a számadás, nem kell feltétlenül légszomjjal, káromkodással, sikító frásszal járjon.”