Pesti srácok Hongkongban

„Keane-nek nincsenek, nem voltak magyar rokonai, 56-os pesti utcakepéket is régen láthatott. De már másfél évtizede, amikor elkezdtünk együtt dolgozni bizonyos projektekben, kibukott a civiltársadalom-mániája. Mindenütt, ahol ilyesmi valószínűen előfordulhatott, ő „civil társadalmat látott”. A 90-es évek Közép-Európájában ez még divat volt, de tizenöt évvel később már nem. Ám őt nem érdekelték a divatok, még ha a projektben, ahol az európai demokráciáról volt szó, sokan ekkortájt már meg is mosolyogták.

Volt emellett egy külön közép-európai hobbyja is: Vaclav Havel. A cseh író-politikusról mint a cseh civilitás szobráról írt is egy vastag könyvet, a létező kevés angol monográfia egyikét. Nemrég ismét előszedtem a könyvet, és rájöttem, most még erősebb, mint amikor elkészült. Jellemző, hogy amikor pár éve legutóbb találkoztunk, már Orbánnal is foglalkozott: számára akkor Putyin vidéki mutánsa volt. Azt magyarázta nekem, hogy a demokráciáért most is élni-halni érdemes, de aktuális hősei ezúttal nem a hidegháborús frontkatonák, hanem a mai német zöldek voltak.

De hát milyenek voltak/lettek ennek az embernek a szemében a magyar 56-osok? A régi budapestiek – s rajtuk keresztül a hongkongiak – most mindenekelőtt fegyelmezettek, képesek a geopolitikai gondolkozásra, kitartóak, sok napon át tudnak menetelni, vonulni. Számukra fontosabb a tiltakozás folyamata, mint annak eredménye. Meg tudják magukat szervezni, s főleg ily módon 56-osak. Azt is tudják, hogy nem győzhetnek, hiszen a világ aktuális szerkezetéről azért van valamilyen képük.”