Teljesen átalakult Európa: Orbán, Macron és Meloni is egy célt szeretne elérni
A Bloomberg szerint a legjobb helyzetben a magyar miniszterelnök van.
Most először Magyarország elég erős volt ahhoz, hogy olyan biztosi posztot szerezzen meg, ami hatékonyan segíti a nemzeti érdekérvényesítést.
„Uniós csatlakozásunk óta Magyarország eddig mindig súlytalan posztokat kapott az Európai Bizottságban. Olyan területeket, amelyek nem sok vizet zavartak: adóügyi biztos, társadalmi összetartozásért felelős biztos, oktatási biztos. Ezekkel nem sokra mentünk. Most először Magyarország elég erős volt ahhoz, hogy olyan biztosi posztot szerezzen meg, ami hatékonyan segíti a nemzeti érdekérvényesítést.
Azzal, hogy Trócsányi László karnyújtásnyi közelségbe került a bővítési biztosi tisztséghez, Magyarország óriási esélyhez jutott. Ez komoly pozíciójavulás a nálunk tízszer nagyobb Ukrajnával szemben és lehetőség, hogy Magyarország előnyös megállapodásokat kössön a Balkánon. Hosszú út vezetett idáig, és elsősorban nem is az elmúlt hónapok mesteri taktikai húzásaira gondolok, hanem arra, hogy Orbán Viktor idejekorán felismerte a Nyugat-Balkán és az Európai Unió déli bővítésének jelentőségét. Mert legyünk őszinték: miközben folyton Ausztriához és Németországhoz mérjük magunkat, mi egyelőre nem az ő ligájukban focizunk. Ők túl erős versenytársak. Sokkal több lehetőség kínálkozik a Balkánon, amiről a nyugatos orientációjú magyar politikai élet hajlamos megfeledkezni.
Ki most a soros elnöke a háromtagú boszniai államelnökségnek? Melyek a szerb gazdaság húzóágazatai? Ki kormányozza jelenleg Albániát? Nagyon keveset tudunk a nyugat-balkáni térségről, pedig az elmúlt ezer évben Magyarország sorsát legalább annyira befolyásolta az, hogy mi történik a Balkánon, mint hogy milyen folyamatok zajlanak Nyugaton. Ha végignézünk a magyar történelmen, azt látjuk, hogy a balkáni térség fontosságát csak a legnagyobb vezetők értették meg: Szent István, Luxemburgi Zsigmond, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás tudták, hogy az ország sorsa fordul azon, ami a Balkánon történik.
A balkáni térségben hol a Velencei Köztársaság, hol Bizánc, hol az Ottomán Birodalom, vagy éppen az orosz támogatással erősödő Szerb Királyság volt a meghatározó politikai, katonai erő, ma pedig leginkább egy politikai senkiföldjére hasonlít. Ami persze csak ideiglenes állapot, hiszen ismét turbulens időszakot élünk, és Nyugat-Európa, mint korábban oly sokszor, újra megfeledkezett a Balkánról. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a migrációs krízis 2014-ben úgy kezdődött, hogy Koszovó lakosságának mintegy egyharmada néhány hónap leforgása alatt átköltözött Németországba. Arra is kevesen figyeltek, amikor a horvát elnök asszony két hónappal ezelőtt kijelentette: Bosznia-Hercegovina »nagyon instabil, mert az országot jelenleg a militáns iszlám ellenőrzi«. Kolinda Grabar-Kitarović 2016 óta számtalanszor figyelmeztetett a boszniai helyzetben rejlő veszélyekre, például amikor úgy fogalmazott, hogy »Bosznia-Hercegovina ma az iszlám terrorizmus egyik bölcsője«, vagy amikor arról beszélt, hogy »a szíriai és iraki harcmezőkről tízezer, az Iszlám Állam oldalán harcoló potenciális terrorista térhet vissza«. A migrációs válsághelyzettel küszködő Bosznia-Hercegovina 3,8 milliós lakosságának több mint negyven százaléka muszlim. A szükséges állami erőforrások hiányában az országba tömegével érkező bevándorlók ellátását olyan muszlim szervezetek finanszírozzák és menedzselik, amelyek nyilvánvalóan a migráció elősegítésében érdekeltek.
De a magyar kormány nem csak a politikai veszélyeket, hanem a térségben rejlő gazdasági lehetőségeket is felismerte. A nyugat-európai országokhoz képest megvan az a helyzeti előnyünk, hogy Magyarország méretéből és helyismeretéből fakadóan képesek vagyunk nem gyarmatosítóként fellépni, hanem kölcsönösen előnyös megállapodásokat ajánlani a balkáni országoknak. Ehhez a politikai és gazdasági programhoz jól illeszkedik Trócsányi László kinevezése szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős uniós biztosnak.”