„Az eszköz az új börtön felépítéséhez a népességkeveredés, mert a beáramló idegenek nem kívánnak az őslakók törvényei, hagyományai, erkölcsei szerint élni, hanem maguknak építenek szörnyű és torz létformát a magukkal hozott szabályokból, szokásokból, az úton összeszedett tapasztalatokból, a megszállt népek gyengeségeiből. Minél többen lesznek az újak, annál szívesebben és hatékonyabban rombolják le a régiek létformáit, a primitív és lélekidegen létezés, az állandósuló félelem börtönébe zárva a maradék őslakókat.
Ez volna az eszköz, a kulcs pedig, ami az eszközt működőképessé tette, a gyermektelenség, a népességfogyás és az ebből fakadó gyengeség. Minél inkább fogy az európai ember, annál több idegen áramlik a helyére, miáltal az európai ember még gyorsabb fogyásnak indul, hiszen szűkülnek előtte a távlatok, minek vállaljon gyereket, és még erősebb lesz a beáramlás, amíg be nem következik a szörnyű végzet, amikor a maradék őslakókat rezervátumba zárják, mint az indiánokat.
És ekkor Magyarország megragadta a saját haját, és mint Münchhausen báró, igyekszik kirántani magát a mocsárból. Mese ez vagy valóság? Előbb-utóbb kiderül. Pár mondatot ennek kapcsán ezért nem szabad elhallgatni. Ha nincsenek családok és gyermekek, akkor egy nemzeti közösség el tud tűnni, ha pedig egy nemzet eltűnik, valami pótolhatatlan tűnik el a világból, mondta Orbán Viktor miniszterelnök a III. Budapesti Demográfiai Csúcson. És ekkor hangzott el az a pár mondat: »…még nem érkezett el a fordulópont a demográfiai területen. Akkor győztünk, ha olyan családtámogatási rendszert tudunk felépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mint azok, akik nem vállalnak gyermeket. Ezt a pontot keressük, és itt fog átbillenni a magyar családtámogatási rendszer.«