Közösségi elmebaj

„»Diktatúra van, rántott húsra sincs pénz, még az esőerdő is lángol és erről egy személyben a ’csúti tehet« – általános gyűlölködő ellenzéki gondolatmenet. Hallgatjuk, ízlelgetjük és valahogy nem áll össze: megőrültek ezek? – kérdezhetnénk jogosan, hogy aztán az ő szemükben mi legyünk az alávaló hangulatkeltők. Nem őrület, de nem is normalitás, hanem politikai hisztéria ez. A belső frusztrációk kivetítése, bűnbakok keresése és üldöztetési kényszerképzetek keveréke, amik egész tömegeket képesek egy végeláthatatlan önigazoló spirálba behúzni. Most éppen az amazonasi esőerdő égése az apropó, de ugyanezt a működést láttuk az őszi tüntetéshullámok mögött és ugyanez a magyarázata a Donald Trump miatt az utcán üvöltöző libsik viselkedésének.

A politikai hisztéria sajátossága, hogy közösségi elmebaj. A közösség tagjai egyénenként egész normálisak, felfogják és megértik az észérveket, tehát nem sok gonosz, bolond emberről van szó, a téveszmés működést a közösségi helyzet generálja. A csoportos hisztéria az egész közösség együttes állapota, egy megteremtett alternatív valóság, ami belülről teljesen józannak és reálisnak tűnik. A hisztéria persze megteszi a hatását, ki tud ugyanis termelni egy egészen korlátolt, szélsőségbe hajló emberfajtát, akik vakon hangoztatják a hiszterizált közösségük önáltató ostobaságait. És a közösségen felül persze ott állnak a haszonélvezők, akiknek eszük ágában sincs kijózanítani a társaságot, sőt, gerjesztik őket, mert érdekük fűződik hozzá.”