Álkonzervatív Stockholm-szindróma

„És persze abban is teljes volt az egyetértés, hogy a műsorvezető a férfiakhoz vonzódik. A Pride hónapja után is feltettem már a kérdést, hogy homoszexuális honfitársaink militánsabb része miért kezd el érvek helyett azonnal mindenkit lebuzizni, aki nem ért velük egyet, de választ nem kaptam. Mindenesetre legalábbis furcsa, hogy pont azzal a szóval próbálják hitelteleníteni és gúnyolni a vitapartnereiket, aminek a használata ellen kampányolnak, és amit Facebook cenzorai azonnal harminc nap szigorítottal honorálnak. (...)

Dombos Tamás érvei épp ezért nem érvek, de a Háttér Társaság szóvivője jól láthatóan nem is érvelni, vitatkozni ment el a műsorba, hanem vádaskodni, gúnyolódni és megbélyegezni. Pedig Szilvay kolléga és Hodász András érvei nagyon is ültek, Szilvay elképesz­tően felkészült, könyvet is írt a témában, Melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében címmel, de nem ő volt a meglepetés.

Hodász atya annál inkább. Szenvedéllyel és okosan érvelt, intelligensen és témában való jártasságát bizonyítva vitatkozott. Írom ezt úgy, hogy pontosan tudom, hogy az atya finoman szólva sem szimpatizál a Fidesz-kormánnyal, amiről számtalan alkalommal tanúbizonyságot is tett. Csakhogy! Hodász András kiáll, kiállt az elvei és a meggyőződése mellett, még akkor is, ha ezzel egy platformra kerül velünk, jobboldali értelmiségiekkel.

Ezzel pedig mára fájdalmasan egyedül maradt.

A magukat az igazi polgári-konzervatív értékek egyedüli őrzőjének hallucináló, a Jobbik körül sertepertélő értelmiségiek ugyanis beszédes hallgatásba burkolóznak bizonyos témákkal kapcsolatban. Ezzel is.

Nem szólaltak meg a Pride hónapja apropóján kibontakozott vitában, csöndben maradtak a pár nap után levetetett coca-colás, #loveislove plakátok kapcsán is. A balliberális Heti Hetesből érkezett Havas Henrik és Para-Kovács ellenérvek vagy egy közbepisszenés nélkül gyalázhatták a Jobbik műsorában a konzervatív értékeket és a kereszténységet. Az ott ülő, magukat igazi konzervatívoknak mondóknak egy szavuk sem volt, amikor a valóban igazi konzervatív alapvetéseken gúnyolódott a két liberális megmondó. Csak csöndben sunyítottak, kussoltak vagy rosszabb esetben együtt röhögcséltek a fröcsögőkkel.

Ezenkívül kampányoltak Kálmán Olgának is, de amikor az igazi polgári-konzervatív értékeket támadta valaki vagy valakik, akkor némasági fogadalmat tettek.

Pedig Hodász András megmutatta, hogyan is kell viselkedni, amikor a hitünkre, az értékeinkre, a vallásunkra zúdul balliberális össz­tűz. Függetlenül attól, hogy kedveljük-e Orbán Viktort vagy sem.”