A rendszer zár

„A felsőbb rétegek mindinkább a kötcsei piknik szabályai szerint élnek. Zárt körben, ahová csak a meghívó akarata szerint lehet bekerülni.

E mesterséges indulás szokatlan jelenségeket produkál. Debrecenben és Miskolcon például most indul magániskola. Nem meglepő, hogy méregdrágák, hiszen ilyen helyeken a tandíjjal válogatnak, az garantálja a jelentkezőknek, hogy elit körbe kerülnek. De miért kérhetnek annyit, amennyi nagyságrendileg nem marad el a brit trónöröklési sorrendben harmadik helyen szereplő György herceg mintegy hatmillió forintnak megfelelő éves tandíjától?

Debrecenben, ahogy Miskolcon is, két óvodai és két általános iskolai 1-2. osztállyal indulnak. A Népszava cikkéből tudhatjuk, hogy az első tanévre 50 tanulmányi szerződés megkötését tervezték, de már 56-nál tartanak. Az óvodások éves tandíja 2 440 000, az első és másodikosoké 2 897 500 forint.

A deklarációk szerint a megtelepedő külföldi cégek vezetőinek családját szolgálják ki, ám a jelentkezők többsége magyar. Budapesten már több ilyen iskola is van. És most, amikor újak is indulnak, jelentették be, hogy a Corvinus egyetemen 2020-ban már nem lesznek állami finanszírozású helyek. Ehelyett létrehozzák a Corvinus-ösztöndíjat. A cél, hogy a fizetős hallgatók aránya a mostani negyvenről hatvan százalékra emelkedjen. A kínai Fudan Egyetemmel közös diplomaprogramjuk szemeszterenkénti díja pedig már most is négymillió forint lesz. Arányos a nagy magánóvodák, -iskolák árával.

Az új, 2010 óta szerveződő elit kezdi magára zárni az ajtót. Fennáll a veszélye, hogy túlpolitizáljuk a helyzetet, hiszen természetes, hogy a kapitalizmus itt is létrehozza az intézményeit, köztük a legsikeresebbeknek szólókat is. Jelentkezzünk majd, ha ezen belül van valami különleges, mondhatnák.

Egyebek mellett a György hercegéhez mérhető tandíj is azt a gyanút erősíti, hogy van. Ahogy az oktatásban, az egészségügyben is hatalmas erővel épül ki a csak nagy pénzzel igénybe vehető szolgáltatások sora. Tíz éve, emberes várakozás után operálta meg egy kitűnő orvos a lábamat egy állami kórházban, majd nemrég új fájdalommal már egy magánkórházban kerestem fel, ahol lényegében ugyanazért, amit ott megcsinált, tett egy másfél milliós ajánlatot. Fel sem merült, hogy menjünk inkább a régi helyre. Inkább már nem is fáj annyira. Súlyosabb betegség nem múlna el ilyen könnyen.”