A piaci szocializmus magyar modellje sikeresebb lett volna hosszú távon is

„Mit jelent számodra a mai folyamatok megértése szempontjából, hogy amikor elkezdted a terepmunkát Tázláron a hetvenes években, akkor szocialista rendszer volt?

Az én személyes hátterem olyan, amilyen. Elkezdtem érdeklődni Magyarország iránt, amikor egyetemista voltam Oxfordban, a 70-es évek elején. Nem csak Magyarország iránt érdeklődtem, hanem például Jugoszlávia is nagyon érdekelt. Angol nyelven sok mindent elolvastam, pl. Branko Horvat elemzéseit a jugoszláv önigazgatási rendszerről. De nekem valahogy jobban tetszett az ún. új gazdasági mechanizmus Magyarországon. 1968 után ezért iratkoztam be Budapesten egy nyári tanfolyamra, illetve 1974-ben a Közgázon egy másikra, és attól kezdve foglalkoztam az úgynevezett piaci szocializmussal.

Tehát a piac iránti nyitás decentralizált rendszere érdekelt, és 1974-től mint néprajzos doktorandusz Magyarországra utazhattam, és elkezdhettem a terepmunkát a fővároson kívül. Ugyan mások is jöttek ide azokban az években, de míg a politológusok, szociológusok a fővárosban ragadtak, nekem ez már nem volt elég. Elegem volt a hidegháborús tankönyvekből, és amikor megtudtam, hogy mint néprajzos egy teljes évet vidéken tölthetek, megismerkedhetek más emberekkel, nem csak a fővárosi értelmiséggel, hát ez lett nekem az elsődleges.

És azért mentem egy szakszövetkezeti községbe Bács-Kiskun megyébe, mert nekem úgy tűnt, úgy tűnik még most is, hogy ez a laza, úgynevezett egyszerű típusú szövetkezet szépen illusztrálja az új gazdasági mechanizmus alapelveit. Azt a rugalmasságot, ami szerintem jól működött a 70-es években. A hetvenes években virágzó kisüzemi gazdaságot, gazdálkodást találtam egész Tázláron. A falu nem volt olyan gazdag, mint a szomszédos falu, Soltvadkert, mert az dúsgazdag volt már a 70-es évek közepén is. De sokkal jobban ment mindent, mint az 50-es, 60-as években, és nekem imponált az ott alkalmazott modell. Persze megjegyzem, hogy a modell működése nem volt problémáktól mentes a 80-as évektől kezdve sem.

1979-ben már befejeztem a doktori munkámat, a monográfiám megjelent 1980-ban, tehát nem túl sok terepmunkát végeztem a 80-as években. Más országokba kellett mennem, egészen más projektekbe kapcsolódtam be, de a nehézségek ellenére meggyőződésem, hogy ez a magyar modell egy sikeresebb modell lett volna – hosszú távon is – mint az alternatívák.
Akár a tervgazdaság nem reformált formájáról van szó, mint például Lengyelországban, ahol 2 évet töltöttem, vagy az önigazgatási kísérlet Jugoszláviában, ahol ugye közgazdasági alapon könnyen belátható volt, hogy az hosszabb távon nem lesz működőképes.

Szerinted az akkori magyar modellben a piaci nyitás volt a fontos, vagy mint ahogy a könyvedben írod, talán nem is az volt a legfontosabb ebben, hanem hogy a különböző gazdasági elvek és integrációs rendszerek egyensúlyban voltak.

Egyensúly. Igen, ezt hangsúlyozom a kötetben. A könyv bevezetésében szabadkozom, hogy nem foglalkoztam komolyan Polányi Károllyal a 70-es években. Amikor doktorandusz voltam, Polányi még nem volt divat a nyugati etnológusok között, mindenki csak a marxistákat olvasta azokban az években. Én is, és inkább Maurice Godelier kritikájával azonosultam, és nem is foglalkoztam az eredeti Polányi szövegekkel, az írásaival. Egy-két esszét olvastam, mást nem. Később fedeztem fel Polányi Károlyt, azt hiszem 1986-ban, amikor születésének 100. évfordulója volt, és sokan jöttek Budapestre. Új publikációk jelentek meg, és ahogy mondod, az egyensúly kérdése vált fontossá.

Polányi szerint a piac fontos, nem lesz működőképes egy gazdaság, ha teljesen el van nyomva a piaci elv, ösztön. De a piacnak nem kell dominálnia. A piaci elvet mindig fékezni kell.

A redisztribúció a második nagy elv és a reciprocitás a harmadik. Három gazdasági integrációs forma van, valójában van persze egy negyedik is, a háztartás. Ha valaki falun dolgozik, kisközségben, még mindig nagyon fontos a háztartás mint gazdasági egység. Azokban az években a városban is fontos volt a háztartás szerintem, de később Polányi csak a többi három integrációs formát hangsúlyozza.”