A Fidesz testvéreinek bukása Izraelben

„A Fidesz testvéreinek bukása Izraelben – Noha még nem tudjuk a hivatalos végeredményt, minden adat szerint megbukott a választásokon Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és pártja, a Likud, 31 helyet szerezve az izraeli parlamentben, a Knesszetben, szemben a Kék-fehér szövetség 33 helyével. Persze megesik, hogy tíz éve regnáló kormányfők elbuknak, ez a tény önmagában még aligha érne annyit, hogy egy poszttal ismét egész hétvégére munkát adjak a Fidesz, és kézivezérelt házi szélsőségesei, a Mi Hazánk által rendszerint ideküldött trolloknak.

Van azonban pár érdekes párhuzam az izraeli és a magyar politika között, melyeket szeretnék megvonni. Az első, hogy a populista politikusok varázsa lehet erős és tarthat sokáig, de nem végtelen. A Likudot pedig nem véletlenül neveztem annak idején a Fidesz testvérpártjának: Benjamin Netanjahu tíz éves regnálása összeforrt a korrupció fogalmával. A bukott izraeli miniszterelnök jelenleg olyan súlyos, többrendbeli korrupciós vádakkal néz szembe, amelyek miatt, amint mentelmi joga megszűnik, kemény börtönévek várhatnak rá. Netanjahu mindent be is vetett, hogy mindezt elkerülje. Miután fél éve már megrezgett alatta a léc, és nem tudott kormányt alakítani, a megismételt választások előtt beizzította gyűlöletre és félelemre alapozott kampányát, amelynek során úgy démonizálta ellenfeleit és fanatizálta híveit, mintha nem lenne holnap. Ismerős ez esetleg valakinek Magyarországról? Netanjahu saját önzése okán olyan határokat lépett át, melyek évtizedes tabuk voltak: miközben magát népe egyetlen megmentőjének állította be, ellenfeleit antiszemitizmussal vádolta ( J ), arabokkal és Iránnal fenyegetett, egyre több engedményt tett a szélsőjobboldalnak, végül pedig már Ciszjordánia annektálását is megígérte. Ez a kampányhúzás nagyjából három évtizednyi béketárgyalás eredményeit veszélyeztette, de Netanjahunak ez sem volt túl nagy ár néhány szavazatért. Ismerős ez a fajta politikus valahonnan?

Ám ahogy az elmúlt hónapokban lekerült a hazafias álarc a hatalomért országát az oroszoknak eladni is kész Heinz-Christian Strachéról, a hatalomért a saját kormányát megpuccsoló (és közben országát az oroszoknak eladni is kész) Matteo Salviniről, úgy hullhat porba a következő nagy populista ikon, Benjamin Netanjahu, aki »nemzete felemelése közben« mintegy mellékesen megpróbálta a médiát befolyásolni, valamint drága ajándékokat és kenőpénzt fogadott el. Netanjahu, aki eddig minden erejével megpróbálta ellenfeleit a földbe döngölni, a választások után hirtelen felfedezte a nemzeti egységet, és már arról beszél, hogy szívesen kötne koalíciót ellenfeleivel. Ha van egy kis józanságuk, akkor átlátnak a szitán, Netanjahu pedig októberben, mentelmi joga lejárta után egy börtöncellával köthet tartós szövetséget. Akkor pedig Orbán egy újabb nagy barátja megy a levesbe.

De maradt még egy érdekes szál. Netanjahut ugyanis nemcsak Orbán Viktor szerette nagyon, hanem egy másik világhírű populista is: Donald Trump, amerikai elnök. Trump komoly segítséget adott Netanjahu szélsőjobbos szavazatszerző akcióihoz azzal, amikor Jeruzsálemet elismerte Izrael fővárosának, újfent csak pár évtizedes békefolyamatokat felrúgva. És hogy mi köti össze Trumpot, Orbánt, Netanjahut és még jó pár vezetőt a világon a felelőtlen hőbörgésen és a nemzeti érzés leggátlástalanabb módon való aprópénzre váltása mellett?

Hallott már valaki a chábádnak, vagy lubavicsinek hívott zsidó szektáról? Tudják, aminek itthon elhíresült arca az a Köves Slomó, aki egyházi teendői mellett szívesen besegít a Fidesz kampányaiba akár egy szórólapon való megjelenés, akár némi antiszemitázás formájában. Ő annak az irányzatnak a képviselője Magyarországon, amelynek mohósága, feltűnési vágya és dominanciára törekvése nagyjából fordítottan arányos híveinek számával. Abból ugyanis nem sok akad nekik, de lehet, hogy még kétszázan is vannak hazánkban. Nehéz ugye a semmiből gründolni egy olyan egyházat, amelyik minden Magyarországon bevett zsidó hagyománnyal szembemegy, cserébe pedig még ki is oktat mindenkit… Mégis, szemben a magyarországi zsidóság jelentős részét képviselő MAZSIHISZ-szel, a chábádnak jut minden, mi szem-szájnak ingere: vágóhíd, bezsebelt balos média (168óra, Klubrádió), kormányzati szimpátia. Cserébe Köves Slomó látványosan eljátssza a magyarországi zsidóság hangját, ha a Fideszt meg kell védeni. Bármikor szívesen bebizonyítja, hogy a Soros-kampány nem is történt meg, vagy ha megtörtént, akkor sem úgy, a fideszesek antiszemita kiszólásairól sosem hallott, a Fidesz gőzleeresztő projektjéről, a Novák-pártról pedig azt sem tudja, hogy mi az, ellenben a Jobbikot még kérdés nélkül is lekapja a tíz körméről (főleg olyan dolgokért, amiket az azóta a Fidesz holdudvara felé távozók csináltak sok évvel ezelőtt). Nos, chábád vagy lubavicsi irányzat nem csak Magyarországon létezik, de világszerte, és mindenütt közös bennük, hogy a látványos külsőségek mellett a politikai hatalom is nagyon érdekli őket. Szívesen nyújtanak hát támaszt némi befolyásért olyan politikusoknak, akik időnként kicsit nacionalisták és antiszemiták, viszont könnyen megvehetőek. Cserébe pedig ők örömmel sajátítják ki a zsidóságot, és terjesztik saját, vallási populizmusra hajazó gondolataikat. Izraelben Netanjahu, Magyarországon Orbán mellett, de vején át be vannak kötve Trumphoz és oligarchákon keresztül Putyinhoz is. Nos, most egy láncszem kiesett a gépezetből.

Bízom benne, hogy Izraelben hamarosan egy felelősen gondolkodó, békepárti kormány áll majd fel, amely a populista őrjöngés helyett inkább Jichák Rabin szelleméhez tér majd vissza. Ehhez pedig a legjobbakat kívánom nekik, és gratulálok a választások győztesének.”