Ellenzéki hókuszpókusz és ezen túl a város

„Épp 25 éve hagytam ott az SZDSZ-t. Akkor, amikor az SZDSZ nevetve, és végképp hátat fordítva az 1989-es csalóka hívószavainak, »eladta« a nemzet lelkét. Olyan módszereket alkalmazva, amelyeket maga Horn Gyula is megsokallt. Nem is kicsit. Semmi gátlás, dühödt hatalomvágy, végletes uszítások, hetvenkedés, túlzó vádaskodások, illuzórikus hitegetések, ráadásként a patriotizmus bántó kifigurázása.

Most az ellenzéki főpolgármesteri kampányban – részben – visszaköszönnek ezek a módszerek. Az egész egy suta, túlzásokkal tarkított, monoton kormánybuktatási szimuláció, aminek a város menedzselése szempontjából semmi értelme nincs.

Az önkormányzati választás eredményétől függetlenül a kormány legalább a következő három évben nyilvánvalóan a helyén marad. Ezzel a stílusú kampánnyal pedig, amelyet a főpolgármesteri pozícióért az ellenzék folytat, csak felégeti az együttműködése esélyének utolsó gyenge hídjait is a kormánnyal, ami pedig rendkívül kártékony a város számára. Budapestnek nincs szüksége permanens konfliktusra.

Maga az »ellenzéki összefogás« is csak igaznak tűnő kertelés. Nem ellenzéki érzelmű emberek összefogása, hiszen az »előválasztásokon« a kamu állításokkal ellentétben a választók alig pár százaléka vett részt. Inkább ellenzéki pártelitek marakodással teli privát alkuja. Többük pártjának is odaveszett közben a saját eszmerendszere.

A legnagyobb vesztese a történetnek valószínűleg épp az MSZP, amelynek jelenlegi vezetői cserben hagyták régi szimpatizánsaikat. Hosszú évek óta egyetlen komoly pozícióra sincs saját, baloldali jelöltjük. Most sincs. Ugyanannak a nulla százalékos pártnak feküdtek le, mint 2018-ban.

Az ellenzéki összefogás épp Zuglóban bukott meg öt éven át folyamatosan és látványosan.”