Richard Gere és a sós nyál

„Most hogy Richard megszakította toszkánai nyaralását, és elindult négereket menteni a tengerre, eszembe jutott, hogy én sohasem bíztam meg benne úgy igazán. Mondhat ő bármit, láttuk annak idején, milyen csúnyán elbánt Julia Robertsszel. Én azt mondom, soha nem is szerette igazán azt a kis nőt, és csak azért, mert pénze volt, végig nagyképűsködött szegény teremtéssel. Csak azért, mert egy kicsit kurva volt a néni, igazán nem kellett volna rázni a rongyot a lakosztályban.

Nagy igyekezetében, hogy kimentse az olasz fasiszták karmaiból az átmenetileg baráttá fogadott afrikaiakat, a mi emberünk furcsákat szólt azon a hajón. Értem én, hogy aki Hollywoodban él, annak az agya automatikusan összezsugorodik a felére, a szívét pedig felrobbantja a múló idő, de teljesen hülyébe mégsem kéne átmenni.

Mert ugye, amikor Richard azt mondja, amivel írásunkat is kezdtük, hogy le fognak állni, ha mi azt mondjuk, akkor pontosan kire is céloz? A Hobbibuddhisták Kaliforniai Körére? Vagy a Hű De Gazdag Színészek Baráti Egyletére? Netalántán demokrata érzelmű politikusokra, akik most éppen önkéntes száműzetésbe vonulnak, mert egy Trump nevű úr szétalázta őket?

Remélem, nem rájuk célzott a nagy emberbarát, mert ezeknek konkrétan nulla a hatalmuk.
Ha ellenben Richard Gere egy nemzetközi hálózat tagja, és annak a nevében fenyegeti a törvényesen megválasztott, az olasz emberek bizalmából kormányzó politikai erőket, akkor menjen a fenébe.

Ez itt Európa, haver, otthon oszd az észt. A barátaiddal együtt. Julia meg közben parlagon hever.”