Baloldal az új válság kihívása előtt

„Gyenge szerepléséért a rendszerkritikai baloldal mintha önmagában kereste volna a hibát ezekben a vitákban: erőtlen szervezettség, széthúzás, stb. Magam azonban úgy látom, az okok ennél sokkal mélyebbek, és döntően strukturálisak.

Alapvetően arról van szó, hogy a rendszerkritikai baloldal markáns térhódításának még nem jött el az ideje: mint arról már többször írtam, ez a baloldal már nem lehet nemzeti, de még nem lehet nemzetközi sem. Szemben a szélsőjobboldal álláspontjával, a globális tőke nemzeti szintű kontrollja, korlátozása vagy társadalmasítása már nem lehetséges (lásd. a görög tragédiát, a Sziriza ámokfutását), ugyanakkor az azzal szembeni globális ellenállás megszerveződésének jelenleg és legalábbis rövid távon még nem jöhettek és jöhetnek létre a feltételei.

Rosa Luxemburg nyomán ezen feltételek közül a legfontosabb a munkások és dolgozók nemzeti életviszonyainak globális kiegyenlítődése, vagy legalábbis egy ehhez közeli állapot kialakulása. Melynek alapján megszülethet az a globális munkásosztály, mely már képes a globális tőkével szembeni nemzetközi ellenállás megszervezésére, ezzel összefüggésben arra is, hogy a – jelenleg elsősorban önmagát reprezentáló –  rendszerkritikai baloldal társadalmi bázisává váljon.”