A női foci, a szabadpiac és a gender-hézag

"Újfent megnyerte a hölgyeknek rendezett 2019-es világbajnokságot július 7-én az Egyesült Államok női labdarúgó-válogatottja. Ez az egyébként megsüvegelendő teljesítmény sajnos kiváló alapot adott a válogatott tagjainak, hogy tovább tolják médiavihart kavaró botrányuk szekerét.

A csapat még ez év májusában perelte be az amerikai labdarúgó-szövetséget „intézményesített nemi diszkrimináció” vádjával. A címvédő keret tagjai nemes egyszerűséggel nem látják helyénvalónak azt, hogy kevesebb fizetésért focizzanak, mint férfi honfitársaik. Azzal érvelnek, hogy

A progresszív multinacionális sportszergyártók persze rögtön kaptak az alkalmon, hogy demagóg támogatásukról biztosítsák ezt a „nemes” ügyet. Eric Liedtke, az Adidas nemzetközi marketingvezetője bejelentette, hogy az általuk szponzorált csapatok ugyanolyan teljesítménybónuszt kapnak, mint a férfiak. A média világa is attól visszhangzik, hogy a világbajnokságon az összes eddigi jegyeladási és nézettségi rekord megdőlt.

Mindez, és főleg a bajnoki cím, valószínűleg nem nehezíti meg az amerikai női válogatott „egyenlő bánásmódért” vívott perét. A trend egyébként nyilvánvaló: a német női labdarúgó-válogatott idén májusban mutatott be egy kiváló promóciós videót, amiben azt nehezményezik, hogy a német férfiválogatott tagjaihoz képes milyen kevesen ismerik őket. Pedig ők az urakkal szemben nem csak három-, hanem bezzeg nyolcszoros Európa-bajnokok. Mit szólna ehhez a szegény, szintén honfitárs Emanuel Lasker, aki „csak” a mai napig rekordnak számító 27 évig volt regnáló sakkvilágbajnok…

A fenti érvelés azonban sokkal veszélyesebb annál, hogy humorral üssük el az élét. Hasonlítsuk össze a női és a férfilabdarúgást. Ez azért érdekes dolog, mert a világ egyik felének még sosem jutott eszébe, a másik fele pedig, ha lehet, messze elkerüli az összemérést. Induljunk ki abból, hogy a férfifoci és a női foci ugyanaz a sport, nagyjából ugyanazok a szabályok, 2-szer 11 játékos kerget egy labdát 90 percig. Ha ugyanaz a sport, akkor nyilván az egyik „típusú” meccset azért nézik többen, mint a másikat, mert azt jobb nézni. Például a francia labdarúgó-bajnokságot azért nézik kb. fele annyian, mint a Bundesligát vagy a Premier Ligát, mert nyilvánvalóan sokkal gyengébb. A 2018-as oroszországi férfi labdarúgó világbajnokságot összesen 3,572 milliárd ember nézte világszerte, míg a női tornát a mostani becslések szerint kb. egymilliárd ember. A mérkőzéseken résztvevők átlagos száma a két tornán 47 371, illetve 21 756 fő volt.

Mindezt úgy, hogy nem mellesleg a férfi-vb jegyárai kb. száztól ezer euróig, a női vb jegyárai pedig csak kilenctől kilencven euróig terjedtek.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy focista fizetését a klubja alapvetően a csapat eredményeitől és népszerűségétől erősen függő közvetítési díjakból és jegyeladásból származó bevételekből fizeti ki. Hosszú távon legalábbis nagyon nehezen tud pénzügyi értelemben is működni egy sikertelen együttes. Ugyanez igaz az egyszeri díjazással járó nemzetközi tornákra is. A 2018-as férfi labdarúgó világbajnokság összesen kb. hatmilliárd, azaz hatezer millió dollár bevételt termelt. A női labdarúgó-világbajnokság 2019-ben összesen 131 millió dollár bevételt termelt, azaz mintegy 98 százalékkal kevesebbet. Ez nagyon gonoszul hangzik, de úgy látszik, ennyivel kevésbé érdekli az embereket a női labdarúgás. Az USA női válogatottjának tehát az egész világot egyetemesen beperelni több értelme lenne, mint a saját szövetségüket. Főleg, hogy míg az oroszországi tornán részt vevő férficsapatok az egész labdarúgó-világbajnokság összbevételének 7 százalékát kapták kézhez, a női labdarúgó-világbajnokságon részt vevő csapatok esetében ez a szám 20 százalék. Ez azt jelenti, hogy a bevétel arányában a nők majdnem háromszor annyit kerestek, mint a férfiak.

Az amerikai lányok – a szabadpiac törvényszerűségeivel mit sem törődve – konokul állítják: „Ők ugyanazt a munkát végzik, mint az amerikai férfiak, fociznak. Ők ugyanabban a munkában sokkal eredményesebbek, mint a honfitárs férfiak. Mégis kevesebb pénzt kapnak.” 

Azzal azonban nem foglalkoznak, hogy ha tényleg ugyanazt a „munkát” végeznék jobban, mint a férfiak, akkor nemcsak relatív, hanem abszolút jobbnak kéne lenniük náluk. Mindezek alapján

mint a portugál szupersztár a Bajnokok Ligájában. Mitől más a Pista és Ronaldo játéka közti különbség, mint az Alex Morgan és Ronaldo játéka közti különbség? Valójában semmiben. Persze ha Pista sokkal jobb génekkel és teljesen más helyen születik, ha tehetségesebb és szorgalmasabb, ha más családban nevelkedik, több zsebpénzt kap, ha mások edzik és máshogy, valamint még szerencséje is van, akkor valóban könnyedén lehetne ő is Cristiano Ronaldo. Alex Morgan ezzel szemben, nagyon igazságtalanul, sosem lehet Cristiano Ronaldo, hiszen nő, és így nem tud férfi lenni. 

Bár Heidi Krieger, Yvonne Buschbaum és Caitlyn Jenner után már ki mer ilyeneket leírni…

Szokás mondani a kapitalizmusról, hogy nem tökéletes, de egyelőre nem találtak ki jobbat. Bár kétlem, hogy az amerikai női labdarúgó-válogatott tagjai bármilyen nélkülözésben élnének, azt kívánom, hogy mindenki annyi pénzt kapjon sportolóként, amennyire csak szüksége van.

Amíg a női focit nem nézik annyian, mint a férfifocit, és nem lehet annyi fehérneműt eladni Mia Hammel, mint David Beckhammel, addig a női játékosok kevesebb pénzt fognak keresni, mint a férfiak. Ha pedig valahol igazán meg kéne – és meg is lehet – érteni a szabad verseny eszméjét, akkor az a sport, főként a labdarúgás világa.

Az meg, hogy valaki rendkívül konstruktív és hazaszerető módon bepereli a saját nemzetének sportszövetségét, pont olyan elmebeteg dolog, ami csak Amerikában történhet meg. Remélem."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.