Világos

Pilhál: "Ennyi maradt a szabadságból" "Az elfogulatlan újraértékelés, a források, beszámolók friss szemmel történő újraolvasása eredményeként nemcsak az derül ki számukra, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége, a "nép" nem akart forradalmat, nem érezte úgy, hogy elnyomják, ami ellen "szabadságharcot" kellene folytatnia, hanem az is szembetűnik, hogy mindaz, amit a szabadság fogalmába normális, nem felforgató világnézetű emberek beleértenek és kívánatosnak tartanak, a forradalomig, 1848. március 14-ig adott volt a magyar társadalom számára! És március 15-én a forradalom kierőszakolásával és a forradalomcsináló szűk összeesküvő közeg általi tudatos radikalizálásával egyszerre mindez a közjó odaveszett és elszabadult a POKOL... 1848. március 14-ig nem volt gyarmatosítás, Habsburg- vagy német gazdasági kizsákmányolás, az ország látványosan fejlődött és a javak túlnyomó része MÉG nagyrészt magyar kézben volt, ráadásul például a földek használatának megoszlása a nemesi birtokosok és jobbágyaik között jobb, egészségesebb volt, mint a "jobbágyfelszabadítás" után! 1848. március 14-ig nem volt politikai elnyomás, ülésezett a magyar országgyűlés, a hatalom nem terrorizálta a képviselőket, mint majd Kossuth vérebei, a Madarászok által a forradalmi törvényhozókat. Egyetlen baljós előjele a leendő parlamenti erőszaknak "a karzat terrorja", mert a Habsburg hatalom bámulatos (és elítélendő) módon eltűrte, hogy a balliberális ellenzék, Kossuthék a karzatra bevitt radikális ifjak értelmiség-csőcseléke (a leendő márciusi ifjak) által terrorizálja, lehurrogja, fenyegesse a rendpárti, nagyrészt kormánypárti képviselőket. 1848 március 14-ig a kormányzat példásan fenntartotta a közrendet, az utcákon nem randalírozott csőcselék , nem fenyegettek senkit politikai nézetei, netán származása miatt agyonveréssel, mint majd március 15. után. ("Macskazenék", pogromok.) 1848. március 14-ig BÉKE VOLT az országban, a lakosok sem civilként, sem katonaként nem pusztultak ezrével, mint március 15. után nem sokkal. 1848. március 14. előtt már léteztek a különféle nemzeti, nemzetiségi alapú szeparatista mozgalmak, de nemcsak a horvátok, szerbek, románok, szlovákok ilyen mozgalmai, hanem a magyar radikális felforgatóké is. Logikus, hogy ha Kossuthék el akartak szakadni az "osztrákoktól", tudniuk kellett volna, hogy ezzel maguk nyújtják a példát az elszakadáshoz a Szentkorona országai nemzetiségi szeparatista vezetői számára. Március 15. forradalma lehetővé tette, hogy azonnal elkezdjen kialakulni a később végül Trinonnal megvalósuló helyzet, a nemzetiséglakta területek elszakítása hazánktól. 1848. március 14-ig elképzelhetetlen volt, hogy nemzetiségük miatt magyarországi, erdélyi lakosok ezreit mészárolják le egy polgárháború poklában, civilként, vagy egyenruhában!!! A császári és királyi kormányzat nemzetiségi téren is példásan fenntartotta a közrendet, a soknemzetiségű békés magyar királyságot a március 15-én kezdődő Forradalom varázsolta Pandora szelencéjévé és puskaporos hordóvá, melybe a Kossuthok és Petőfik dugták a fáklyát! Egy szó sem igaz a forradalom agymosott apologétáinak magyarázkodásából, hogy ezek az események mások bűnei, nem a forradalmároké, mert kizárólag a forradalom teremtett rájuk alkalmat és ráadásul Petőfi és radikális társai írásaiban, verseiben már jó előre, évekkel 1848 előtt hangsúlyosan jelen volt a forradalmi vérontás vágya, a vérfolyók és vértengerek iránti vágy, a tömeges, százezres nagyságrendű kivégzésekkel való fenyegetőzés és erről való kéjelgés, az embervért szomjazó "szabadság fája" dicsőítése. A forradalomcsináló okkult szekta tagjai teljesen tudatosan készültek elszabadítani a poklot, ezt a programjukat 1848. március 15-vel kezdve gondosan meg is valósították, az ország Európa sok részéhez hasonlóan, de azoktól sokkal tovább és sokkal durvább veszteségeket szenvedve kigyulladt. Petőfi büszke is volt rá, hogy a mi hazánk ég legtovább." http://kitalaltujkor.blogspot.com/2016/03/eljen-marcius-14-e-beke-rend-es.html

Sztanó Pál, az MTA Zenetudományi Intézetének hangmérnök-munkatársa magnetofonszalagra vette és egyedi, kemény lemezre is rögzítette a beszéd befejező részét, amennyi a hangfelvételből megmenthető volt. Újházy László hangmérnök további restaurációja a beszéd érthetőségét nagyban javította. Kettőjük munkájának eredményeképpen adták ki 1977-ben a „Kossuth hangja” kislemezt Hegyi-Füstös István gondozásában, akinek köszönhetően a beszéd részlete 1974. augusztus 17-én már a Magyar Rádióban is elhangzott.

A kettészakított osztrák-magyar hadsereg két fele vívta egymás ellen az összeurópai polgárháború/világforradalmi hullám magzarországi hadszínterének harcait, míg Görgei le nem tette a fegyvert az oroszok előtt. Ezután az osztrák-magyar hadbíróság kivégeztette az osztrák-magyar sereg tisztjeinek egy részét...

Rettenetesen rossz magyar szokás a mindenáronvaló deheroizálás. Hagyjuk ezt a kicsinyes vájkálást, rágalmazást Kossuth nagy ember volt, és a lehetőségek között kiváló politikus és jó taktikus. Elsőbbleges érdeme, hogy 1848. tavaszán véghezvitte (Széchenyivel és Batthyánnyal együtt) az áprilisi törvényeket. (Időpont 1848. április 11.) Ez indította el Magyarország polgári fejlődését. Az 1848-as szabadságharcban szervező ereje és vezetői képessége meghatározó volt. Görgey nagy hadvezér volt. Emberi nagyságát pedig a cári tisztek is elismerték (Lásd visszaemlékezéseik.) Kossuth politikus volt, Görgey pedig hadvezér. Mindegyiket a saját vonalán kell értékelni