A követek

„Minden hazáját szerető, normális ember, bármilyen viszonyban is van honfitársaival, egy külső féllel, hatalommal szemben szükségét érzi az összefogásnak a sajátjai érdekében. Semmi új nincs ebben, erre példaképpen álljon itt egy régi történet.

Úgy mesélik, Ariszteidész és Themisztoklész politikai ellenfelek voltak Athénben, a perzsa háborúk idején. És nem csak ellenfelek, hanem ellenségek is, hiszen személyesen gyűlölték egymást. Egyszer azonban mégis együtt küldték őket követként egy másik városállamba. Ariszteidész, utazás közben, mikor elérték Athén határát, azt mondta ellenségének, Themisztoklésznak: „Szeretnéd, ha gyűlöletünket hazánk határain letennénk? És aztán, ha úgy ítéled meg, hogy szükséges, amikor visszatérünk, felvesszük és folytatjuk.” Így is cselekedtek. És valóban, miután visszatértek, folytatták is, egészen Kr. e 483-ig, mikor is, Themisztoklész javaslatára, Ariszteidészt cserépszavazással száműzték.

Az EU parlamentbe kiküldött, ellenzéki képviselők, láthatóan, nem így gondolkodnak. Nemhogy a határon hagyták volna a gyűlöletüket, hanem magukkal vitték, mi több, nyíltan ki is mutatták, szinte büszkék voltak rá. A kormánypártiak viselkedtek úgy, mint Ariszteidész, mikor megszavazták Gyurcsányné alelnöki kinevezését.

Ők viszont nem szavaztak a kormánypárti magyarokra, mi több, kampányt indítottak ellenük, valamiféle csak általuk képviselt, univerzális »európai« morál nevében. Érdekes és tulajdonképpen egyedülálló cselekedet volt ez, jellemző a magyar baloldalra. Még a legvadabb kommunizmusban is, az egyes csatlósállamok főkommunistái – akik ugyanúgy a Szovjetunió ügynökei voltak egyébként – mindannyian erősen nacionalisták voltak. Amennyire lehetett – proletár internacionalizmus ide, vagy oda – képviselni próbálták nemzetük területi, gazdasági érdekeiket, a többiekkel szemben. Már akkor is a magyar kommunisták voltak azok, akiket ez hidegen hagyott. Amit súlyosbít az a tény, hogy a környező államok »érdekei« általában a magyarság és Magyarország ellen szóltak. És már ők is az univerzális, nemzetek felett álló morálra hivatkoztak, mely akkor még a »proletariátus« érdekeit helyezte a nemzet, a haza érdekei és értékei elé.”