Pöce

„Korábban Magyarország halszagú volt (legalábbis a félnóta szerint), nemrégiben szarszagú lett. Legalábbis a hírek szerint. Ezt, de legalábbis a szagát, mindenféle polgármesterek és államtitkárok igyekeznek másra kenni, az olvasóközönség legnagyobb derültségére. Ez a trágyaillat többféle forrásból ered, és az nem feltétlenül a szennyvíziszap, vagy a hígtrágyalé.

Az én érzékeny orromat ugyanis megütötte annak az erkölcsi fekáliának a bűze is, amiről akkor olvashattam, amikor a minap hír jött arról, hogy Nagy Blanka középiskolást iskolai közössége kiközösítette a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban. Mindössze azért, mert keresetlen szavakkal illette nyilvánosan a köztársasági elnököt. Ezek a tanulók, ezek a tanárok lehetnek-e büszkék erre a karaktergyilkosságra? Ez a viselkedési kultúra és erkölcsi színvonal tenyészik ebben az iskolában, ebben a városban, ebben az országban? Nos, ez az igazi pöce!
Az erkölcsi trágyabűz erőteljesen terjed. Akkor is, amikor Donáth László evangélikus lelkészt a bűzportálok elkezdték azzal a hírrel illetni, hogy szexuálisan bántalmazhatta… Értik? Nem bántalmazta, hanem csak feltételezhető, hogy bántalmazhatta. Lám, mily furfangosan is felhasználható ez a szép magyar nyelv! Így lesz aztán teljes ez az álszent mocsodéria. Amiről persze majd másfél évi pereskedés után, mindenfajta erkölcsi és egyéb elégtétel nélkül kiderül, hogy hazugság. De addig is, a bűz terjed és bebüdösíti környezetünket. Meg persze az övét, hiszen csak azóta kell őt bebüdösíteni, mióta leánya, Anna uniós parlamenti képviselő lett. Nos ez az igazi pöce!”