A Nagy Blanka-jelenség, avagy mindig van lejjebb

„De vajon hálás lesz-e nekik hosszabb távon egy bepalizott fiatal nő, aki köznevetség tárgya, amint megszólal a média előtt? Nem igaz, hogy ebből semmit nem érzett, amikor a Hír TV kérdésére, igaz-e, hogy az MSZP támogatja, elkezdett rémülten dadogni, összevissza hebegni-habogni. Azt legalább kibökte, hogy nem kapott engedélyt a nyilatkozattételre. Mit fog mondani egy képviselő-testületi ülésen, ahol például költségvetésről vagy közbeszerzésről kell majd dönteni?

Természetesen senki sem vár tőle – már csak életkorából és képességeiből adódóan sem – frappáns válaszokat, politikai-jogi felkészültséget. De azoktól, akik újra rábeszélték a politikai szerepvállalásra, elvárható volna, hogy bármennyire nehéz is, valahol álljanak meg a lejtőn. Mert ha valóban nem lehet vagy nem tudnak, és mindig van lejjebb, akkor a végén ott kötnek ki, ahol Caligula, a zsarnok római császár, aki erőfitogtatásból a lovát konzulnak akarta megtenni.

Bármennyire maguk mögött érzik is a hazai balliberális pártok azokat a jól szervezett nyugati erőket, amelyekről a Momentum politikusa, Cseh Katalin olyan magabiztosan beszélt, jó lenne, ha elgondolkoznának rajta, mit engedhetnek meg maguknak és mit nem.”