Komoly fordulat látszik a küzdelemben, és itt nem lehet megállni, mert a tét az ország pénzügyi függetlensége.
„Ezen a ponton érdemes visszaidézni, mennyi támadás érte az Orbán-kormányt 2010-től, amikor a választások megnyerése után teljes fordulatot vett a gazdaságpolitika. A legnagyobb sivalkodást talán a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetése váltotta ki, ami abban a formájában leginkább arra volt »jó«, hogy folyamatosan újratermelje az adósságot. Utóbb az Európai Bizottság szakértője is elismerte, hogy a magyar modell alapvetően hibás volt, ezért Brüsszel nem tartotta riasztónak a kabinet lépését. Ez azonban csak az egyik elem volt a sorban, hiszen a közteherviselés újraszabásától a devizahitelek forintosításán át a lakossági állampapírok felfuttatásáig hosszan lehetne írni azokról az intézkedésekről, amelyek új pályára állították az országot: rendbe rakták az államháztartást, felpörgették, majd tartóssá tették a növekedést, miközben csökkenteni kellett az adósság arányát. Mindezt úgy, hogy az ellenzéki oldal folyamatosan azt harsogta, hogy itt a vég, minden összedől, a kormány jobban teszi, ha elmenekül az országból.
Nyilatkozataival Békesi László egykori szocialista pénzügyminiszter tűnt ki a karból. Róla a balliberális oldalon valamiért úgy gondolják, hogy érdemes kikérni a véleményét a gazdasági, társadalmi kérdésekről. Ő például azt vizionálta két évvel ezelőtt, hogy a megsértett tömegek előbb-utóbb létrehoznak egy macronihoz hasonló, elsöprő erejű mozgalmat, ami aztán jól megbuktatja az Orbán-rezsimet. Ehhez képest most arról beszélt a HVG-nek, hogy rosszul mérte fel a folyamatokat, amikor a gazdaság összedőlését próbálta láttatni. Nem gondolta ugyanis, hogy a bankrendszer és a multik megfizetik a különadókat, ahogy a nemzetközi fejlemények kapcsán sem váltak valóra a szocialista látnok jóslatai. Békesi Lászlóhoz hasonlóan többen is bevallhatnák, hogy hiába festették a falra az ördögöt. De ez legyen az ő problémájuk.
A lényeg: a kormány vette a bátorságot ahhoz, hogy új útra lépjen. A választók pedig erre több alkalommal is igent mondtak, nem hallgattak az ellenzéki sivalkodókra, így kilenc év után egyre világosabban rajzolódnak ki az eredmények. Az államadósság elleni küzdelem természetesen még nem ért véget. Sőt! A terhet sokkal nehezebb csökkenteni, mint emelni. A legelső Orbán-kormány idején, 2002-ben csupán a nemzeti össztermék 52 százaléka volt az adósság mértéke, ami 2010-re nyolcvan százalék fölé nőtt a balliberális döntéshozók tevékenységének nyomán. Onnan indult a harc. Most a kormánnyal kritikusabb egyik internetes portálon is az olvasható, hogy komoly fordulat látszik a küzdelemben, mert elértük az IMF-hitel előtti adósságszintet. Itt nem lehet megállni, mert a tét nem más, mint az ország pénzügyi függetlensége.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
„Az Orbán-kormány alkotta meg Európa egyik legszigorúbb Büntető törvénykönyvét” – szögezte le a Belügyminisztérium.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az orosz elnök megtartotta évértékelő sajtótájékoztatóját.
Telt ház várható a szegedi Pick Arénában.
