Orbán Viktor béketerve a nemzetközi figyelem középpontjában
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
Az ellenzék rosszul teszi, ha a magyar politika megváltoztatását külső hatalmaktól várja.
„Amerikai viszonylatban előbb André Goodfriend ügyvivő távozásakor, de legkésőbb a Trump-Orbán találkozó alkalmából vált nyilvánvalóvá, hogy az Orbán-kormány megrendszabályozását, pláne leváltását dőreség Washingtontól várni. Amerikai kongresszusi képviselők persze tiltakozhatnak az általam is kedvelt, Auróra nevű szórakozóhely hivatali vegzálása ellen, de Szaúd-Arábia nagy szövetségesétől dőreség lenne a demokrácia melletti érdemi kiállást várni.
Ami pedig a magyar kormány állítólagos orosz függését illeti, Lengyelországot és a balti államokat leszámítva a legtöbb európai ország igyekszik normális kapcsolatokat fenntartani Moszkvával. Az osztrák külügyminiszter asszony még az esküvőjére is meghívta Vlagyimir Putyint, a német-orosz gázvezeték pedig bizonyos értelemben stratégiai együttműködést jelent a két ország között. Legfeljebb azt lehetne szóvá tenni, hogy az orosz diplomácia kísérletet sem tesz a magyar ellenzékkel való kapcsolattartásra, de erre is igaz, hogy kettőn áll a vásár. Mindenesetre amíg a magyar Gripenek a NATO légvédelmi riadókészültségének részeként ott repkednek a Baltikum felett, amíg a nyugati tőke biztonságosan kiviheti a profitját Magyarországról, és amíg hazánkban többé-kevésbé szabad választásokon nyer a Fidesz, addig a magyar ellenzéknek nem érdemes nyugati intervencióra várnia.
A külpolitika elsősorban a kormányok játéktere, amelyben korlátozott az ellenzék mozgástere. A kormány irányítja a diplomáciát, szervezi az államközi kapcsolatokat és látogatásokat, ő képviseli hazánkat a nemzetközi intézményekben. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar társadalom nem érdeklődik a külpolitikai kérdések iránt. A budapesti értelmiségi társaságoktól a falusi ivókig mindenütt szóba kerül Trump, Putyin, Merkel neve, és ezeket a legtöbb magyar jobban ismeri, mint a hazai ellenzék politikusait. Ezek a beszélgetések azonban többnyire impressziókra épülnek, amelyekre pártpolitikai programot nehéz lenne építeni.
Az ellenzék helyesen teszi, ha az eddiginél árnyaltabb, kiegyensúlyozottabb, sikeresebb külpolitikát követel a kormánytól, olyat, amely a jelenleginél sokkal jobb képet mutat hazánkról, De rosszul teszi, ha a magyar politika megváltoztatását külső hatalmaktól várja. Az ellenzéknek a maga szerény eszközeivel külföldön azt kell kommunikálnia, hogy van egy demokratikus Magyarország is, itthon pedig azt, hogy kormányra kerülve sikeresebben érvényesítené a magyar nemzeti érdekeket a világban. A kormányra kerüléshez pedig a magyar társadalmat kell meggyőzni arról, hogy itthon és a magunk erejéből tudunk egy jobb rendszert teremteni.”