Linder és Gyurcsány

„A Gyurcsány-kormányok idején azonban új korszak következett, a pazarlás és zabrálás időszaka, amelyet nem véletlenül szoktak a hírhedt Linder-mondatokkal összefüggésben emlegetni. A liberálisokkal összebútorozó posztkommunisták ugyanis azzal áltatták a közvéleményt, hogy a NATO-tagságunkkal minden katonai védelem megoldódik, nekünk elég csak a külföldi missziókra koncentrálni. A pofátlanul haderőreformnak nevezett folyamat célja pedig leginkább az volt, hogy pénzzé tegyék azt, ami a honvédség vagyonából még eladható.

Laktanyák sorát zárták be, a haditechnikai eszközök jelentős részét pedig értékesítették. Jellemző adat, hogy miközben szinte mindent kiárusítottak, ami mozdítható, az országnak írd és mondd összesen 17 (!) tartalékos katonája volt, és gyakorlatilag törölték a megfelelő védelemhez szükséges hadkiegészítést. Megfeledkeztek arról, hogy a szövetségesek által biztosított kollektív védelemhez nem elég várni a segítségre, fejleszteni kell a nemzeti képességeket is. Nem jutottak eszükbe a »vasbordá­júak« parancsnoka, Oliver Cromwell örök érvényű szavai sem, nem bíztak Istenben, és nem is tartották szárazon a puskaport.

Pedig Közép-Európa, illetve a Kárpát-medence régóta hagyományos biztonsági kihívásoktól terhes, már csak azért is, mert ütközőzóna Kelet és Nyugat között, így állandóan kiszolgáltatott a nagyhatalmak érdekeinek. Valakik pedig rendszeresen kijátsszák a nemzetiségi kártyát. A délszláv válság hatásai a mai napig nem múltak el, Koszovó puskaporos hordó, a térségben ráadásul iszlamista kiképzőközpontok is működnek, miközben a déli irányból érkező migráció egyre keményebben sújtja ezt a területet. Ukrajnában náci szervezetek masíroznak magyarellenes jelszavakat harsogva, amióta az Egyesült Államok megírta az itteni politikai káosz forgatókönyvét, Oroszország pedig háborús helyzetet generált a Krím elfoglalásával. Romániában szintén menetrendszerűen felélednek az alvóügynökök, hogy összeugrasszák a románt és a magyart, ezekre a jelenségekre pedig a nemzetiségi jogot korlátozó intézkedésekkel reagálnak az arra alkalmas politikai formációk. Ezekhez a problémákhoz ráadásul manapság társulnak új típusú kihívások is, a kibertámadások veszélye, a terrorizmus és a hibrid hadviselés.”