Merjetek szeretni bárkit

„Sok barátom lett Kötcsén. Dolgos, nagyszerű emberek. Sok időt töltünk együtt. Mert hát politikus lennék, a témák jelentős része közügyeket érint. Így-úgy. Nincs elvárt vélemény. Na de ha előjön a melegek ügye, na akkor kemény szövegek is jönnek. Betegek, bűnözők, divatbuzik stb. 
Nehezen megyek előre.

Eszembe jut pár megjegyzés vidéki fórumok utáni beszélgetésekből is. Saját támogatónk mondja őszinte féltéssel: – Pesze, igazad van, nincs baj a homoszexuálisokkal, de ne beszélj erről. Viszi a szavazókat.

Na akkor szerintem meg vannak közügyek, és vannak magánügyek. A szerelem szerintem magánügy. És nehezen látom be, hogy mi köze ehhez az államhatalomnak. Mindenki azt és úgy szeret, ahogy szíve, lelke diktálja. Mondom újra, szerintem.

És mert a hűség esküje és annak elismerése magán- és közviszonyban egyrészt csodálatos, másrészt egyenjogúsítóan fontos, miért tagadnánk meg ezt bárkitől? Merjetek szeretni bárkit.

És lesz majd egyszer egy olyan magyar állam, amely örül annak ha szeretetben élsz. És örömmel szentesíti hűségetek eskűjét, ha erre vágytok. 
Lesz még szabad, polgári Magyarország! Mely megelégedéssel fog tekinteni szabadon szeretni tudó és ebben a jogában tisztelt és védett polgáraira.”