Amikor Magyarországon járok, úgy érzem, mintha hazatérnék

„Nyolcévesen került Amerikába, majd az egyik legismertebb rocksztárrá küzdötte fel magát. Mi kellett ehhez?

Az a jó Amerikában, hogy ide jöhetsz akár Ausztriából is egy kiejthetetlen névvel, amely ráadásul hosszú is, de attól még a világ body builder bajnokává, majd Kalifornia kormányzójává küzdheted fel magad. Kalifornia ráadásul több pénzt produkál, mint Anglia és Olaszország gazdasága együttvéve. Ha az említett Arnold Schwarzenegger Ausztriában marad, mindezt talán nem érhette volna el. A világ legtöbb helyén ugyanis van egy plafon, ameddig felérhetsz, de azon túl már nem juthatsz. Amerikában ez másképpen van. Persze vannak árnyoldalai is, de itt nincsen határ.

Magyarországgal van bármilyen egyéb kapcsolata?

Néha járok Magyarországon üzleti ügyekben, és mindig úgy érzem, mintha hazatérnék. Amikor ott járok, általában magyarul próbálok beszélni. Szeretem a palacsintát, a gulyáslevest, hisz fiatalkoromban otthon majdnem minden nap palacsintát ettem. Ez egy csodálatos ország, nagyon gazdag történelemmel, és hát ne felejtsük el azt a fontos tényt sem, hogy Magyarország volt az egyetlen állam a kommunista blokkban, amelyik fellázadt az oroszok ellen 1956-ban. Ezért megérdemli a tiszteletet.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy nem szereti a politikai korrektséget. Mi zavarja benne?
Leginkább az, hogy gátlástalanul lehet hazudni. Az igazságot szeretem. Ma már szinte senkiről nem mondhatsz semmit, mert megsértheted vele az illetőt. Nem lehetsz komikus, nem viccelődhetsz, mindenki hiperérzékeny lett. Pedig ha nem nevethetsz az életen, magadon vagy bárki máson, akkor mit ér az egész?”