Senki sem születik kirekesztőnek

„Miért lehetnek sikeresek a különböző kirekesztő nézetek?

A »mi« és »ők« csoportbontásban a »mi« csoport kohézióját nagyban növelheti, hogyha van, ami ellen össze lehet zárni. Amikor erős a megosztottság egy adott társadalomban, jó ötlet lehet megjelölni egy vagy több csoportot a bajok forrásaként, ami egyúttal alkalmas arra is, hogy az adott politikai szervezet egyéb irányú tevékenységéről elvonja a figyelmet. Persze sok függ attól, hogy egy társadalomban mennyire vannak jelen, illetve mennyire vannak kikényszerítve konszenzuális értékek. Ha ezek hiányoznak, akkor a többséget nem nehéz megosztani szélsőséges nézetekkel.

Ha egy politikai erő beáll egy szélsőséges nézet mögé, ezt meggyőződésből vagy taktikai okokból, azaz politikai haszonszerzés reményében teszi-e?

Mindkettőre van példa. Egy alulról szerveződő mozgalom esetében inkább a hitrendszer irányítja a közösséget, általában a valós meggyőződésük tükröződik a radikális álláspontjukban. Egy adott politikai rendszerbe már betagozódott, netán kormányzati szereppel bíró párt esetében elsősorban a stratégia és a taktika része, hogy milyen megosztó társadalmi ügyeket emel be a közbeszédbe.

Ha viszont taktikázik egy kormány, akkor nagyon pontosnak kell lennie, nehogy elmérje a gyűlöletpropagandát. Hogy áll ezzel a Nemzeti Együttműködés Rendszere?

Ebben komoly teljesítményt tud felmutatni, képes rezonálni a különböző társadalmi problémákra, pontosabban képes azokat a saját számára a leginkább hasznos módon keretezni. A magyar társadalom minden szempontból – gazdaságilag, politikailag, regionálisan – végletesen megosztott, márpedig egy ilyen helyzetben a fenyegetettség érzésének felerősítése rendkívül hatékony eszköz. A különböző ellenségképző diskurzusok többféle viszonyrendszerben is felépíthetők, majd a hatalom patikamérlegen kiszámolva adagolhatja, hogy szerinte éppen mely csoportok felől éri támadás a társadalmi többséget.

Ez szimpla politikai eszköz, vagy a kormányzati ideológia lényege? A kormány hisz is abban, amit kommunikál?

A végeredmény szempontjából sajnos mindegy. Lényegtelen, hogy átélésből, hitből élezi-e a társadalmi konfliktusokat, vagy csupán politikai megfontolásból. Amint a gyűlöletpropagandából fakadó intézkedések kormányzati szintre érnek, a motiváció másodlagossá válik.

De akad olyan kormányzati intézkedés, amelyről utólag kiderül, hogy legfeljebb kommunikációs hatása volt. A Stop, Soros! törvény nyomán például egyetlen fillér bevétel sem folyt be a civilszervezeteket fenyegető különadóból.

Csakhogy a Stop, Soros! lényege nem az adóbeszedés, hanem a civilszervezetek megbélyegzése, megfélemlítése, a működésük megnehezítése. Ez több puszta kommunikációs trükknél, súlyos hatású politikai döntés. Persze a saját tábornak szóló összerántó üzenet is fontos volt: a »mi« megvédése a külföldről finanszírozott, civileknek álcázott politikai ügynököktől.

Min múlik, hogy éppen melyik topikot érdemes elővennie vagy pihentetnie egy olyan pártnak, amely nem válogat az eszközökben?

Alapvetően azon múlik, hogy az adott politikai erő mely világpolitikai, európai uniós tényezőkkel szeretne jóban lenni. Ha a nyugat-európai államokkal legalábbis normalizált viszonyt akar kialakítani egy közép-európai ország, akkor például óvatosan kell bánnia az antiszemitizmussal. Már csak azért is, mert nem csupán a jobbközép pártok, hanem a pártrendszerbe már betagozódott nyugat-európai szélsőjobboldali formációk is sokat enyhítettek a korábbi antiszemita politikájukon. Nem lettek érzékenyebbek, viszont mivel a migrációellenesség vált a legfontosabb üzenetté, az ellenségképek közti viszonyrendszer megváltozott, és ezen narratíva szerint a muszlimokkal szemben a többséggel együtt a zsidóság is veszélyeztetett csoporttá vált. Egy hatalmon lévő politikai erő bármikor nyithat bármelyik társadalmi csoport felé, ideiglenesen beemelheti a »mi« bástyái mögé, sokszor elég annyi, ha változtat az ellenségképző diskurzus irányán. Fordítva is igaz: bárkit kitaszíthat a »mi« köréből, ha érdekei úgy kívánják. Sőt egymás ellen is fordíthat aktuálisan »kívülre« vagy »belülre« helyezett csoportokat.”