Három Donáth

„A középsőről, Lászlóról most még nincs mód mondani semmit. Lehet, hogy bűnös, lehet, hogy a metoo áldozata, talán kiderül, de sajnos az is lehet, hogy nem. Csupán egy dolog biztos: akár áldozat, akár bűnös, annak semmi köze a pártállásához. Hibázik, aki összemossa a kettőt.

A legidősebbről, Donáth Ferencről annál többet tudunk. Hadd kezdjem egy személyes emlékkel. Volt a 80-as években a régi Sipos étteremben egy írói kör, keddenként vacsorált ott egy színes társaság, Végh Antal, Gyurkovics, Lázár Ervin, Hernádi Gyula, Kardos G., Galsai, Csukás, mások, sokan írtak erről már, én is, aki asztalszéli Benjáminként lehettem részese. Csurka István is állandó tag volt. Egy nyári estén azzal lépett be, hogy milyen emberek vagytok ti, most jövök Donáth Ferenc temetéséről, egy sem volt ott közületek, szégyelljétek magatokat.

Szóval akik most visszakézből lekommunistázzák, egy sorba teszik Apró Antallal, Biszku Bélával, Gáspár Sándorral, hatalmasat tévednek. Az igaz, hogy kommunista volt, de tisztességes ember, akinek komoly érdemei voltak az 1956-os forradalomban (másodrendű vádlottja volt a Nagy Imre-pernek), és utána az ellenzék segítésében. Naná, hogy ült Rákosi és Kádár börtönében is.

Mindez azonban sem nem érdeme, sem nem bűne az unokájának, Donáth Annának. Nagyon rosszul teszi, aki a három Donáth-ot egymás tetteiért ítéli meg. Szerintem Donáth Anna rossz ügyet szolgál, de ez az ő dolga, nem az apjáé vagy a nagyapjáé. A szülő még csak-csak felelős a gyerekéért, de a gyerek biztosan nem felelős a szüleiért. Legföljebb büszke lehet rájuk, vagy szégyellheti, ha oka van rá.”