A genderkutató pingvintojásai

„Érthető a genderhívők öröme, hiszen eddig is szívesen érveltek azzal, hogy a saját nemhez vonzódás az állatvilágban is előforduló jelenség, most pedig itt lehet az újabb kiváló példa: egy gondos meleg szülőpár. Miért ne fogadhatnának örökbe a homoszexuális párok gyerekeket, hiszen a berlini pingvinek is, ugye…

Csakhogy van a történettel némi probléma. Egyrészt, amint arra finoman az állatkerti szóvivő is utal, a pingvineknél teljesen normális jelenség, hogy a hím kiveszi a részét a tojásköltésből. »A hím császárpingvinnek több mint két hónapot kell kibírnia a pár egyetlen utódjának tojását melengetve, mire a tojó ismét visszatér hozzá táplálékszerző útjáról« – írja például a Wikipédia a császárpingvinekről. Lehet, hogy ez a természetes ösztön a berlini »melegpár« tagjaiban a szokottnál erősebben élt, és más, tojáshoz hasonló tárgyakkal is gyakorolták, de mindenképpen ösztönös viselkedésről van szó, ami »heteroszexuális pingvineknél« is megfigyelhető. Másrészt pedig elég veszélyes vizekre evezünk, ha állatvilágban elterjedt jelenségeket mutatunk be követendő mintaként. Mi lesz néhány év múlva? A túlnépesedéssel szemben a számos állatfajnál előforduló fajon belüli halálos agresszió lesz a jó példa? Mondjuk a szurikátákat kell majd mintának tekinteni, amelyeknél a domináns nőstény gyakran megöli az alárendeltek kölykeit?

Amúgy meg kész szerencse, hogy Skip és Ping nem tud beszélni. Még a végén kiderülne, hogy azt szeretnék, ha nem háborgatnák őket genderkutatók és tévéstábok, mert úgy gondolják: a szexuális irányultság magánügy, akkor is, ha valaki a saját neméhez vonzódik, és akkor is, ha az ellenkezőhöz. Pingvineknél és embereknél egyaránt.