Túszejtési kísérlet Budapesten

„Az ellenzéki jelöltek ezúttal nyílt lapokkal játszanak. Nem is tagadják, hogy céljuk nem városok, falvak vezetése, gyarapítása, szépítése az ott lakók életének kedvére, üdvére. Nem, ők hídfőket létesítenének a Fidesz ellen vívott, egy évtizede reménytelen, kilátástalan harcukban. A települések vezetése nekik eszköz, amelyet Szombathelytől Szegedig, Pécstől Egerig harminc hónapon át, 2022 tavaszáig naponta bevetnének. Mert ők igenis minden nap azzal áltatják magukat, hogy javában zajlik az »olimpia«.

A történelmi magyar baloldal az ország népét szerencsésebb esetben szükséges, tragikusabb szituációkban szükségtelen ross­z­nak tekintette. Igen korrekt, hogy az utódok most ezt nyíltan vállalják. Karácsony Gergely éppen Budapest „felszabadítására” készül. Ugyanaz a terminológiája, mint hetvenöt éve a szovjet csapatoké; pontosabban az akkori magyar elvtársaiké. Miközben Karácsony is elfoglalná, túszul ejtené, zsarolási potenciálként használná a fővárost és lakóit. Száz éve itt állt a proletárdiktatúra bástyája, hetvenöt esztendeje a németek által megerősített Festung Budapest – nekünk, itt élőknek a történelem szörnyű fintora lenne, ha a béke, a gyarapodás időszakában az otthonunkat valakik ismét hídfővé alakítanák.

Tarlós István a minap ezt úgy fogalmazta meg, hogy a főpolgármesteri választást nem lehet úgy kezelni, mint egy blöffökkel tarkított revansot a tavalyi parlamenti választásért, mert arra nagyon ráfizet a város. Tarlósnak igaza van, de attól tartok, csak a saját logikája mentén. Karácsony agyával ugyanis – szerencsére – nem tud gondolkodni, neki elképzelhetetlen, ami kihívójának alapvetés: nem baj az, ha a város ráfizet. Karácsony nem azért akar főpolgármester lenni, hogy Budapestet és lakóit szolgálja. A Fidesz elleni »szabadságharc« fészkének berendezésére készül. Ezt kell megérteni, ez a legsúlyosabb veszély. Ez az igazi tét.”