A cincérek tévedése

„Kiveszésük fenyegetettségéért azonban saját maguk is felelősek! Ahelyett, hogy önmaguk védelmében összefognának, szanaszét szóródtak, osztódtak. Már régen vége szakadt a régi, közös ciripelésnek! Előbb a vezérüket követve önmagukat egyszerűen csak nagy hőscincérnek (létracincér) nevező csoportosulás vált ki a cincérek közül, magára hagyva ezzel a magyar darázscincéreket. Nem tudatosították, hogy külön-külön hangjuk sokkal gyengébb lesz, és mindnyájan sokkal védtelenebbé válnak.

A hőscincér szerint nem kell már annyira cincérkedni, a nemzettségen belüli összefogásnál sokkal célravezetőbb az együttműködés a többi bogárral! Nem csak a hazai bogarakkal akar közösséget vállalni, szerinte az Európai Rovarok Egyesült Államánál nem létezik jobb dolog. A többi bogár persze csak erre vár, hogy a megosztódott és meggyengült cincéreket felfalhassa. De ez még mindig nem volt elég a cincéreknek! A hőscincér példáját követték a gyászcincérek és gyalogcincérek is: megalakították a saját kis alrendjüket azt gondolva, hogy majd ők fogják megváltani az egész cincér nemzetiséget.

Mindegyik azt állította, hogy csak azért osztódtak tovább, hogy egyesíthessenek. Fura egy indoklás, az biztos! Most már talán hajlandók lennének a cincérek egy fatönk köré ülni. A megegyezés nem lesz könnyű, még az is előfordulhat, hogy nem tudnak közös nevezőre jutni, annyira messzire másztak egymástól, repülni pedig egyáltalán nem tudnak. A gyászcincéreknek viszont még maradnak egy ideig, hogy gyászolják a kimúlt rokonságot.”